Még tegnap este átértünk Maros megyébe. Az új segítőink Eszter és István. Ma nagyon sok aszfaltos út volt, két nagyobb emelkedővel és sáras út is volt jócskán. Az eső ma is elkerült bennünket. Az út már jobban jelölt és fél úttól Eszter is velünk tartott. Elértük a magyar falvakat. Madarasi fekete volt az első magyar falu, amin áthaladtunk. Itt az egyik portán a falu végén itallal, kávéval és süteménnyel vártak bennünket. A vacsoránk Mezőmadarason, a szállásunk Mezőbergenyén van.
Reggel nagyon finom és kiadós reggelivel búcsúztattak a kolozsi plébánián. Majd útra keltünk. Jó nehéz nap volt nagy szintkülönbségekkel, vagyis le – föl. Az idő nagyon kegyes hozzánk, mert az előrejelzés szerint tegnap és ma is lett volna eső, de mégis elkerült bennünket. Illetve éjszaka esett. Ma nem volt segítőnk, igy az előre megkapott trekket követtük. Egy kökénybokros szakaszon kívül tudtunk is menni az úton.
Kolozsvárról busszal jöttünk ki a város széléig. A mai vezetőnk István volt, aki 77 éves, de a kora ellenére nagyon kemény tempót diktált, ma is 4 km/h feletti átlaggal tettük meg az útat a nagy szintkülönbség ellenére. Mezőkön fel és le. Nyájak, csordák között verőfényes napsütésben. A szállásunk elég szerény, de a vacsora nagyon finom volt.
11. nap Kolozsvár. Városnézés, mosás, szárítás, pihenés. Búcsút vettünk Erzsikétől és Szilvikétől. Szilvike volt a vezetőnk Máriapócsról, a legfiatalabb volt köztünk, mégis 2 hétig az édesanyánk volt, nagyon köszönjük a sok szeretetet, figyelmet és törődést! A csapatunk bővült két új taggal tegnap, Kati és Csongor csatlakozott hozzánk. Szerdán pedig Zitát várjuk vissza. Néhány kép a városnézésről, a 1848-49-es szabadságharc tábláját gyengébb idegzetüek ne olvassák!
Ma új segítőnk érkezett Feri. Nagyon jó tempóban vezetett bennünket 3/4 3-ra beérkeztünk Kolozsvárra. Igaz egy órával korábban 7 órakor indultunk. Az idő is jó volt sütött a nap. De mindenütt sár és sár.
A mai táv megegyezett a tegnapival, de sokkal jobb tempóban gyalogoltunk magunk mögött hagyva a segítőinket akik gombát szedtek, azután eltévedtek. Mákófalvára zuhógó esőbe értünk be csurom vizesen egy nagyon hideg házba. De szerencsére kisütött a nap, kaptunk villanymelegítőket, finom ennivalót. Sikerült a ruhákat, cipőket megszárítani.
Reggeli gombapörkölt után elbúcsúztunk Turul csapattól és megérkeztek a mai segítőink. Velük elindultunk Nagypetri felé. Földút után mező, erdő, gyönyörű napsütés. De az eső nagyon feláztatta a talajt, kis patakok keletkeztek, ahol az átkelés sem volt egyszerű. Délutánra az eső is megérkezett, így 2 órát esőben gyalogoltunk. Annak ellenére, hogy rövid volt a mai táv, nagyon elfáradtunk.
Legutóbbi hozzászólások