Máriapócs-Nyírbogát felé 5 km hosszban, kétpofásan, a 2-3 réteg festése.
Július 5.-én, szakaszgazdáink megfogadták a tanácsainkat és Szingúrt hátrahagyva hármasban folytatták a festést.
Ezúttal Csernyus Enikő vezette a munkát, akit még május 1-én Labbancz Péter vértezett fel tudással (a Nyírszőlős- Nyíregyháza Sóstó közti szakaszon).
Ilyésné Tóth Viktória, és Kelemen Olimpia segítőkkel hármasban folytatódott a munka.
Enikőnek a tanításban eltöltött több évtizedes tapasztalata jól jött. Péter tudását ügyesen átadta társainak.
Olimpia így már önállóan tervezi a Piricséig tartó szakaszának festését.
Júliusban Enikő, Zsófia lányával fest.
Július 14-16-án Czégé Zoli és a Szingúr barátja tervezi, hogy Nyírbogát-Piricse- megszűnt határ közti szakaszon felfestik az első réteget, a helyi önkormányzatok bevonásával.
Június 19-20-án elkezdtük a 30 km-es magyarországi szakasz festését. A hangulat, és hőmérséklet a tavalyihoz hasonlóan forró volt, mint a tokaj–rakamazi közúti Tisza-hídnál. Nagy egyetértésben hiba nem volt hisz Szingúrral már tavaly összeszoktunk.
Csütörtök este Máriapócson a zarándokszálláson pihentünk, hogy kora reggel, már 6 órakkor folytathassuk a munkát. Nyírbogáton a templomhoz érve találkoztunk a 2023-as a jelzésekkel (első réteg), mely a vasútig készült el, az esős időjárás miatt. A néhány hibát kijavítva 11,9 km egy rétegben kész, és jöhet a szakaszgazda még két réteg fehérrel és a lila „m” jelzésekkel.
A nagy meleg miatt nagyon nem javalt az egyedüli munkavégzés. A hajnali kezdés, déli szieszta, bő folyadékutánpótlás és a vizes sapka különösen ajánlott.
A folytatás (első réteg) Piricsén keresztül a megszűnt határ felé még 3 nap munkát igényel. A szakaszgazdáinkra még vár a tavaly elkészült Tokaj-Máriapócs közti 65 km-es szakaszon a lila „m”-ek festése is.
Ma reggel Marosfőtől indult el a zarándokcsoportunk, reggel 9 óra körül. Első pont a Maros forrása volt, ami a kiemelt képen van. Ezután fel kellet caplatni 1000 m-es magasságig, onnan indult a völgy a Csiki medence felé.
A nagy meleg eléggé megviselte a csapatot, kitikkadva érkeztünk Csíkjenőfalvára. Zoli hozott pár palack életmentő hideg vizet és sört…egy hosszabb pihenő után folytattuk az utat Csíkkarcfarvára, ahol lehetőségünk nyílt megnézni az erődtemplomot.
Ez a kellemes völgy vitte a zarándokokat. Csíkkarcfalva felé.
Azért még nyomokban lehet Mária út jelzést találni, ezek felújítása is időszerű lenne.
A völgy kimenetében azért társaság is akadt:
Amikor ott vagyunk, nem látunk a ködtől. Bezzeg amikor a közelében vagyunk, akkor messziről látszik. Na, mi az? Hát az Egyeskő:
A főutat elkerülve értünk mai szálláshelyünkre, Csíkmadarasra, ahol Ildikó a templomnál várt, majd egy rövid köszöntő és templom bemutató után még egy kis éneklésre is rávette a Csapatot.
Nagyon finom és bőséges vacsora után tértünk nyugovóra.
A mai napi cél az volt, hogy a lehető legkevesebbet menjünk aszfalton. Ez csak részben sikerült, ami nem a trek, inkább az esős idő „hibája”.
Induláskor még hét ágra sütött a nap. Betértünk az Alfalusi templomba, majd a faluból kiérve a Maros mentén haladtunk.
Tudva, hogy a mai szálláshelyen magunknak kell főzni, a kísérő autó és a vállalkozó kedvű Imola elmentek bevásárolni.
Út közben többször leszakadt az ég, de utána a napsütés meg is szárított.
Az esőzések miatt az útvonal több szakaszon próbára tette a zarándokok bokáját. Zsombékról zsombékra egyensúlyozva, ugrálva, sok-sok kerülővel jutottunk előre.
Az átázott talaj megnehezítette a haladást.
Holnap tervezetten hegynek felfelé indulunk, ott nem lesz legalább mocsaras rész
Legutóbbi hozzászólások