.A mai penzum nem hosszú (16 km), de a legnagyobb szintkülönbég, kb 700 m. Kormos Residence – Csíkszentimrei Büdösfürdő. A nehézséget az adja, hogy útközben nics település, csak a természet. A csapat ma halad át Kovásznából Hargita megyébe.
Az útról készült relive rögzítés itt található:
A mai táv kb. 17 km, mintegy 300 m szintkülönbséggel. Tulajdonképpen a Bodvaj völgy és a Kormos völgy közötti hegyháton kellett átjutni.
Kisbaconból kiindulva rövidesen Magyarhermányba értünk, ahol volt egy kis pihenő.
Innen mintegy három óra alatt sikerült átjutni a Kormos völgybe. Egy nagyon szép, kevés fedettségű vonalon (szekérutak) haladt a csapat.
A Kormos völgyéban a kísérő csapat várta a kissé fáradt zarándokokat. Aztán a völgyön felfelé haladva kb. másfél óra alatt jutottunk el a Kormos Residence elnevezésű, nagy történelmi hagyományokkal bíró szálláshelyünkre. Amikor beléptünk a házba leszakadt az ég, szóval jó volt az időzítése.
Külön program volt a ház enteriőrjénak, múltidéző fényképeinek és korabeli retro tárgyainak megtekintése.
Csak Csaucseszkunak volt a vadászháza. Kis vita is volt kinek ju a Kárpátok Géniuszának szobája. Vacsora után a szépen duruzsoló kandalló előtt jó sok dolgot beszélgettünk.
A mai táv a Barót – Kisbacon közötti 12 km volt, elhanyagolható szinttel. Indulás a katolikus templomtól volt, és a baróti kis tavat megkerülve haladt Bibarcfalva felé. Kicsit megzavarta utukat a Barót patakhoz igyekvő medvecsapat, de szerencsére nem lett belőle baj. A Barót patak bibarcfalvi gázlóján átkelve
végigmentek a falunk, jólesett nekik a jó hideg bibarcfalvi borvíz.
Innen már csak egy ugrás volt a szállás, ahová rendben megérkeztek.
Enyhén felhős, száraz napos idő volt, 18-20 C fokkal, ami ideális gyalogláshoz.
A csapat nagy része szombaton este befutott Kisbaconba, ahol a Bodvaj vendégházban voltunk elszállásolva. Vasárnap reggel kiegészültünk az éjjel vonattal ideutazó barátainkkal, szerencsére a Corona csak negyedórát késet Tusnádfürdőig.
Reggeli után Barótra mentünk misére, ahol éppen elsőáldozás volt. Ott találkoztunk e helyi turisztikai iroda vezetőjével.
Innen a Vargyas szorost néztük meg, egy kisebb gyaloglással egybekötve. Kisbaconba visszatérve megnéztük a vizimalmot, ahol eredeti kő a „malomkő”. Vettünk is lisztet, kivácsiak vagyunk milyen kenyér lesz belőle. A vizimalomhoz odalátszott Benedek Elek emléháza, át is ballagtunk, de sajnos kicsúsztunk a nyitvatartásból.
Szállásunk a Bodvaj vendégház volt.
A Bodvaj völgy érdekessége, hogy felsőbb részén van az a kohó, ahol Gábor Áron az ágyúit öntötte
Szóval a vasárnap akklimatizáciról szólt.
Zarándoklat = Megérkezés
Az utolsó 20 km képekben
Ma reggel Marosfőtől indult el a zarándokcsoportunk, reggel 9 óra körül. Első pont a Maros forrása volt, ami a kiemelt képen van. Ezután fel kellet caplatni 1000 m-es magasságig, onnan indult a völgy a Csiki medence felé.
A nagy meleg eléggé megviselte a csapatot, kitikkadva érkeztünk Csíkjenőfalvára. Zoli hozott pár palack életmentő hideg vizet és sört…egy hosszabb pihenő után folytattuk az utat Csíkkarcfarvára, ahol lehetőségünk nyílt megnézni az erődtemplomot.
Ez a kellemes völgy vitte a zarándokokat. Csíkkarcfalva felé.
Azért még nyomokban lehet Mária út jelzést találni, ezek felújítása is időszerű lenne.
A völgy kimenetében azért társaság is akadt:
Amikor ott vagyunk, nem látunk a ködtől. Bezzeg amikor a közelében vagyunk, akkor messziről látszik. Na, mi az? Hát az Egyeskő:
A főutat elkerülve értünk mai szálláshelyünkre, Csíkmadarasra, ahol Ildikó a templomnál várt, majd egy rövid köszöntő és templom bemutató után még egy kis éneklésre is rávette a Csapatot.
Nagyon finom és bőséges vacsora után tértünk nyugovóra.
A mai napi cél az volt, hogy a lehető legkevesebbet menjünk aszfalton. Ez csak részben sikerült, ami nem a trek, inkább az esős idő „hibája”.
Induláskor még hét ágra sütött a nap. Betértünk az Alfalusi templomba, majd a faluból kiérve a Maros mentén haladtunk.
Tudva, hogy a mai szálláshelyen magunknak kell főzni, a kísérő autó és a vállalkozó kedvű Imola elmentek bevásárolni.
Út közben többször leszakadt az ég, de utána a napsütés meg is szárított.
Az esőzések miatt az útvonal több szakaszon próbára tette a zarándokok bokáját. Zsombékról zsombékra egyensúlyozva, ugrálva, sok-sok kerülővel jutottunk előre.
Az átázott talaj megnehezítette a haladást.
Holnap tervezetten hegynek felfelé indulunk, ott nem lesz legalább mocsaras rész
Ma elég korán nyugovóra tért a csapat.
Ma reggel csatlakozott a csoporthoz Fehér Tibi, így 12-en folytattuk az utat.
Kényelmesen kezdtük a mai napot. A kiadós reggelit követően Ditró templomai felé vettük az irányt.
Útközben betértünk egy maketteket készítő családhoz, majd a Ditrói templomokba.
Ditrót a Mária út jelzéseit követve hagytuk el Güdüctelep irányába.
Az útról egy birkanyáj és az őket őrző kutyák térítettek le.
A sok eső miatt a patakon csak hosszas keresgélés után találtunk átkelőt és a későbbiekben is elég nagyot kellett kerülni az ingoványos talaj miatt.
A Güdüctelepi könyvtárban új erőre kapott csapatot újabb kihívás várta, miután a csapat vezetője benézte az útvonalat, így végül az eredeti tervhez képest plusz szinteket teljesítve, „tökön, paszulyon keresztül” ért Gyergyószárhegyre. Ez úton is köszönöm a csapat a lelkesedését. Ügyesek voltatok!
Szárhegyen Zoli várt egy kis energia utánpótlással.
Egy elvonuló vihar elől betértünk egy vendéglátóhelyre, ahol az eladó hölgy nem engedte, hogy mi fizessük a fogyasztásunkat. Hálásan köszönjük Neki a meghívást!
Az eső után az aszfalt úton jutottunk el Alfaluba, ahol a Csató Panzióban már várt minket a megérdemelt finom vacsora.
Az este folyamán Balázs József, az alfalusi keresztalja vezetője tisztelte meg a csapatot látogatásával és tartott egy rendhagyó, felejthetetlen „történelem órát”, amit közös énekléssel fejeztünk be.
Legutóbbi hozzászólások