Reggel nyolckor zarándok csapatunk elindult Csíksomlyó felé. Utikeresztünk rögtön bővült egy imaszalaggal:
Borszéket elhagyva a sárga Mária út jelzésen haladva délre érték el a vízválasztót a Gyergyói-medence felé.
A háttérben Borszék
A nyeregből a jelzés Orotvára hozta le a csoportot, ahol tartottak egy kis pihenőt. Majd továbbhaladva megálltak az általános iskolánál egy közös képre:
Orotva általános iskola
Orotváról még volt egy kis kaptató, de azt leküzdve a csoport késő délután megérkezett a gyergyóditrói Kakastaréj vendégházba (http://erdelyifogado.hu)
A gyalogos zarándoklat élményét megélni, különleges kegyelem. A hosszabb utakon a pihenőnap lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerje az adott települést és környékét a zarándok. A pihenő napot idén a mi Csapatunk sem akarta kihagyni, így a nulladik napon egyből ezzel indítottuk idei „egy hetes” utunkat.
A bőséges reggeli közben további érdekességeket tudtunk meg a településről, látnivalókról, a források vizéről… Anna javaslatára utunk a Tündérkertbe vezetett. Mofetta, lábfüredő, napfüredő, jégbarlang, medvebarlang, 8 szótagos visszhang, a lépcsőzetesen kitermelt kőfejtő (többek között az Országház építéséhez is innen vittek követ)…
A hosszú séta után a Csíki sör sem maradt el.
Végig szép, napsütéses időben csodálhattuk az égig érő fenyveseket.
Azért a nap vége felé az eső is megmutatta magát.
A zarándoklat nagy adománya, hogy könnyebben észrevesszük a hétköznapi csodákat, lehajolunk ezekért az apró gyöngyszemekért…
A holnapi első gyalogos napunk útvonalát nézegettem a szobában, amikor jött Zoli, hogy Anna szeretne velem beszélni! Anna, aki -többek között hegymászó is- nagyon jól ismeri a környező hegyeket, és úgy gondolta, hogy elkísér minket egy darabon, ami kicsit rázósabb szakasz lehet így a sok esőzés miatt. … Apró gyöngyszemek odafigyelésből, segítésből…
A csapat nagy része szombaton este megérkezett Borszékre. Az autóval érkezők máris egy kicsit feltöltődve, mert sikerült begyűjteni Segesváron Varga Pistitől és Labancz Petitől néhány zarándokölelést. Parajdon betértünk a Moldován Panzióba, meglepve Enikőt. Laci a Turul Csapattal a sószorosban járt (azért este egy virtuális ölelést kaptunk telefonon keresztül 🙂 A nagyszerű vacsora után még beszélgettünk vendéglátónkkal Annával, aki sok érdekes információt elmesélt a településről. Mindenki elég fáradt volt, hogy a nyitott emeleti teraszos „medvelest” rövid időn belül inkább az ágyra cserélje, így csak az éber alvók láthatták a kukázó medvét… A szállásunk 1930-as években épült villa. Nyilván mindenki kitalálja, hogy hol található…
A napot a környék felfedezésével töltöttük ma, hogy holnap hétfőn elinduljunk a mintegy 100 km.-re levő Csíksomlyóba. A Mária út jelzéseket itt még Molnár Sándor Csulak barátunk festette fel, rá gondolunk ahogy látjuk a jelzéseket..
Legutóbbi hozzászólások