Szokás szerint Adventkor találjuk ki, milyen útvonalon közelítjük meg a Csíksomlyói Búcsút egy hét alatt. Ki is találtuk a Barcaságot mint indulási helyet. Ment-mendegélt a szervezkedés (szállások, logisztika, utazás, távolságok stb.), aztán hogy hogy nem, belecsöppentünk egy teljesen más útvonalba. A belecsöppenést virtuálisan értem, mert mint tudjuk semmi sem véletlen.
Kapcsolatba kerültünk a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével, és a Romániai Mária Út Egyesülettel hármasban kezdtük a gondolkodást, hogyan is legyen a Csángó Gyalogos zarándoklat. A Szövetségnél már voltak egyéni tapasztalatok, útvonalkezdemények. Az Romániai Mária Út Egyesületnél szándék volt eme útvonal bejárása, bekapcsolása, ez egybecsengett a Szövetség szándékával. Ránk a gyakorlati kivitelezés várt, a Szövetséggel karöltve
Úgy, hogy májusban már indul az utazás, a március eleje mint szervezési kezdőpont eleinte meglehetősen ambiciózusnak tűnt. Ahogy telt-múlt az idő, úgy még inkább. De miért is? Magyarfalu a legkeletibb csángó magyar település, még Pusztina is közelebb van. A legközelebbi csángó település 30 km légvonalban, nyugat felé.
Keresztbe kell mászni két három folyóvölgyet, és az őket elhatároló hegyeket, amik nyugat felé egyre magasabbak. Képen is látható kis ízelítő ebből.
Sejtettük, hogy új élmény lesz nekünk, mert Magyarfaluból még senki sem ment gyalog Csíksomlyóba. De ahhoz eléggé edzettek vagyunk, hogy bele merjünk vágni.
Belevágtunk. És csodálatos utunk lett. Csodálatos emberek, csodálatos tájak, csodálatos hangulat. Ennek az útnak a történetét már merjük szavakba önteni, a következő hét blogcikk ennek a hét napnak a története lesz.
Kívánjuk, hogy más is átélje ezt az érzést, amellyel együtt érkezik meg Magyarfaluból Csíksomlyóba.
Mindenkinek jó egészséget, békét a világnak, és a farizeusoktól ments meg Uram minket, bár őket is szeretjük 🙂
Leitner Pisti szakaszgazda kísérte a csapatot. Terem melletti tanyáján vendégül is látta őket. Láthatóan az eső sem kímélte vándorainkat, de mint tudjuk májusi eső aranyat ér. Ebből nekik egyenlőre csak a sár jutott, de sikeresen átvészelték az erdei siklópályát. Kárásztelek meg felkerült a Kárpát medence bortérképére, a pezsgőjük (Carastelec) fenomenális. Azért érződik rajta Pannonhalma hatása 🙂
Most léptek ki Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéből, haladtak át a tokaji Tisza hídon. Szép idejük van, kellemes tavaszi meleg. A hangulat remek, semmi sem rontja el, pedig van próbálkozás bőven. De mint tudjuk, az ördög sohasem alszik
A tokaji pincesort biztos nem úszták meg szárazon :). „Hol nektárt csepegtettél” – hát itt.
Reggel Sajópálfaláról indultak el a zarándokok, és Szikszó, Halmaj érintésével mentek Kiskinizsre. Hárman csatlakoztak hozzájuk Mádig (hát igen, a Pápa Őszentsége miséjét a Kossuth téren nem illik kihagyni, (zarándokaink online követik majd). Szebb volt az idő, mint előző nap, jó hangulatban el is telt. A következő várhatóan kicsit porosabb (bocsi, borosabb) lesz 🙂
Egész nap totyogós sáros vizes környezetben jöttek Kácstól Miskolc-Görömbölyig a zarándokok. Mocsolyáson és Kisgyőrben azért tudtak szusszanni egyet. A kép megörökítette, amikor végre aszfaltra értek Miskolc határában.
Kis kétéves Gönci barackpálinka jelentősen tudja a közhangulatot emelni. Meg a görömbölyi pincék…. Szép hosszú napon vannak túl, megérdemlik a (de)hidratálást és a pihenést!
Ma volt vizük. Esett a fejükre és csorgott a talpuk alatt. Ma (április 25, kedd) Szomolya – Bogács – Cserépváralja – Kő-völgy – Kács volta az útvonal. A Bükkalja legszebb völgye a Kő völgy, kevesen ismerik. Zarándokcsoportunk közelebbi ismeretséget kötött vele. Még a Dobi-rét is tocsogós és sáros volt, szlalomoztak a pocsolyák között. Kácsra becsúszkáltak. A csapat hangulata töretlen. További jó utat vándorok!
Miért a világoszöld a Via Partium Egyesület alapszíne? Hát ezért………..
Legutóbbi hozzászólások