Ez a nap is eljött. Közös reggeli után a fiúknak dolguk volt. Csíksomlyón minden hónap első szombatján délelőtt 9 órakor férfiak közös térdeléses rózsafüzéren vesznek rész, A békéért imádkoznak. A fiúk is.
Ezután megnézték, hogyan mennek fel a nyeregbe a résztvevők:
Délelőtt 11-kor mise is volt.
Innen a csapat együtt ment fel a nyeregbe megnézni a programot. A színpadhoz közel telepedtünk le.
Fiatal moldvai csángó táncosok is jöttek. Legnagyobb örömömre Elemér volt a vezetőjük. Pár évvel ezelőtt a Via Partium Zarándok Egyesület egy egyhetes pünkösdi zarándoklatot szervezett magának, és a legtávolabbi csángó településről, Magyarfaluból indultunk. Elemér volt a helyi vezetőnk. Öröm volt őt újra látni. Még nyakláncot is tud igazítani:
Rövides indultak a táncos bemutatók.
Enikő és Annamari
Az esemény végén a csapat a Hármas oltár bal oldalához ment. Itt van a gyűjtőhelye azon imaszalagoknak, amit a gyalogos zarándok csoportok hoznak magukkal. Itt minden résztvevő megkapta a Tanusitványt, hogy megtett 100 km-t Csíksomlyóba gyalog. (Nyomvonal szerint 103 km volt, a Tovajos tetői kerülővel ez 105 lett, de 105 mint tudjuk több mint 100).
Tanusítványokkal. Kis diploma? 🙂Fiúk, szuperek voltatok!
És az esti vonattal indulás haza. A csomagot taxival kivitték az állomásra, a többiek gyalog mentek.
Búcsú
Én záróképnek azt a képet teszem fel, ami azóta rá van mágnesezve a hűtönkre. Mert számunkra is élmény voltatok!
Az idén 15. alkalommal zarándokolunk az államalapítás és az államalapító I. (Szent) István király emlékére, Három hét, és három nap gyalogos zarándoklat. Budapestről, az augusztus 20-i ünnepségről induló zarándokaink, Szent István király imájával kísérve 09.12-én érkeznek Nagyváradra.
A tervezett útvonal:
Budapest – Máriabesnyő – Mátraverebély -Szentkút – Eger – Miskolc – Szabolcs – Máriapócs – Szentjobb – Nagyvárad
Kedvcsinálóként a tavalyi zarándoklatról készült fotókat láthatjátok:
MáriabesnyőZarándokaink Miskolcon az Avasi kilátóbanAz Avas É-i lejtőjén leereszkedve a Fráter György Katolikus Gimnázium udvarán az Árpád Szent Fája alatt..
A zarándoklat önellátó, a felszerelésről a résztvevők maguk gondoskodnak, a szervezők a szállást, a reggelit és a vacsorát biztosítják. Csomagszállítás van. A zarándoklat egy napi útvonala 20-35 km között mozog.
A Piricskei táborhely azért van, mert Piricske a Tolvajos-tető és Csíkszereda között van. Szentegyházától kb. 34 km a csíksomlyói kegytemplom, és bőven van benne szint is. Így viszont 20 km.-en belül van a távolság, kicsi szinttel. Szentegyházáról indulva nem könnyű elérni a 6 órás misét, Piricskéről viszont pihenőkkel is le lehet érni délután négy körülre.
A szép környezetben öröm volt az ébredés, hiszen hegyek, erdők és madárdalok fogták körbe a házat. A reggeli egyszerű volt, de bőséges. Mivel az előző napi piincepörkölt vacsorából maradt még, van akinek azt melegítettünk.
Indulás előtt a csapat még egyszer összekapaszkodott:
Piricskéről kiindulva rövidesen kitárulkozott a Csíki medence, ahogy az ösvény haladt:
Azért még szép erdőkben és réteken haladtunk.
Pihennek a vezetők is. Annamari és Enikő.
Az alsóbb részen azért még át kell ezen-azon kelni:
Elkél a segítség
Ez az átkelés azért emlékezetes, mert egyszer amikor itt jártunk a víz bőven térdig ért, és nem volt száraz átkelő. Volt akinek ez az családi átkelés komoly váltást hozott az életébe.
Azért nem volt csendes a csapat, ezen a környéken ez nem is célszerű. Magányosan csendben gombászni itt kockázatos. De csivitelő csapat, iszonyúan hangos kereplővel, énekelve bárhol mehet.
Kiérve az erdőből a csapat beereszkedett a csiki medencébe. Csiba települést északi oldalon harántolták, elkerülve a főutat. Aszfalton ha lehet nem megyünk, főúton pláne.
Csiba templom
Csibát elhagyva az Mária út kivisz az Olt partjára, és annak hídján érkezik be az ember Csíkszeredába. Elhaladva a Heineken Ciuc sörgyára mellett (hajrá Csiki sör) rövidesen a belvárosba jutottunk. Itt elhaladva a boltok mellett lassan megérkeztünk a Szék utca elejébe. Jobbra melletünk van az FC Csíkszereda foci stadionja. Aztán tényleg a Szék utca. Ennek közepe táján kezdődik Csíksomlyó, mint Szereda része.
És megérkezés Csíksomlyó határába:
Öröm
Közeledés a kegytemplomhoz:
Megérkezés a templomhoz:
Mint tudjátok a Rákóczi Szövetség megbízásából a Via Partium Zarándok Egyesület és a Romániai Mária Út Egyesület közös munkája bonyolította le a Vándortábort.
De rövidesen a kegytemplomba is bejutottunk. A Ferences atyák is várták a csoportot, és köszöntötték őket.
A szállás elfoglalása után rendbe szedtük magunkat, és nyugodtan leértünk az esti 6-os misére.
A reggeli 8.30-kor volt, mindenki ki tudta aludni magát. Az étkezés befejezése után 9:30 volt az indulás ideje. Kápolnásfaluból kijövet a Mária út egy szép mezei úton hoz át Szentegyházára.
Szentegyházán volt egy kis pihenő, egy pici boltban vásároltak a fiatalok folyadékutánpótlást. Hosszúra nem nyúlt, mert alig telt el egy óra az indulástól. Innen kellemes makadámút visz el a következő emelkedőig:
A következő etapban kellett egy kis kitérőt tenni, ezért átmentek az út jobb oldalára (déli), majd egy kellemes erdei úton tértek vissza a Mária útra.
Rövidesen elértek a Tolvajos tetőre a Hármas kereszthez.
A Hármas keresztnél volt egy nagyobb pihenő, ld. a címképet. Innen átmentek a hargitafürdői úton, és követve a Mária utat volt egy kis aszfalt, majd a rét végénél az úttól balra újra bevitt a Mária út a fenyőerdőbe.
Innen hamar elérte a csapat a piricskei beágazást. A Mária út is rákanyarodik erre vagy 200 méter hosszan, aztán jobbra indul a Csiki kilátás kanyar felé. Mi nem fordultunk le, mert a mai szállás itt volt Piricskén, ahhoz meg innen még meg kellett tenni kb. 2 km.-t még.
A piricskei szálláson is készültek képek, de azok egy másik gépen vannak, még elő kell hívni ezeket 🙂 Magyarul nemsokára pótoljuk a szállás képeket!
Reggelre kitisztult az idő szerencsére, így jó időben is lehetett a szállásról képeket csinálni.
Vezetőnk Veronika reggelihez érkezőbenGyülekező indulás előtt
A reggel kilences indulás már meg sem kottyant a csapatnak. Mindenki rendben elkészült, majd nekivágtak a mai napnak. A legelején jött a legnagyobb szint, a zetelaki völgyből fel kellett menniük a Hargita oldalába. Ennek az útszakasznak a neve Láz, szerintem a Lófingató (bocsika, a magyar hegységekben eddig hatot számoltam az ilyen nevű geohráfiai egységekből) helyesebb lenne. Enikő tanárnő már másodszor vágott neki eme lejtőnek (megint bocsika, mert emelkedett). nagy rutinnal vette az akadályt.
A Lázon felérve a csapat elérte a Hargitát:
Veronika 15 éves zarádok rutinnal vezette a csoportot:
Képek a Hargita tetejéről. Na nem a csúcs, csak a fennsík:
Ezért ajánlott a hosszúnadrág a Vándortáborba: nyakig ér a fűkis csendélet 1
Átkelés a kis csendélet egyen:
kis csendélet 2
A következő geográfiai pont a Homoród patak völgye. Ehhez át kell kelni a patakon egy kis ereszkedés után. Volt hangulata.
A Homoród patakon átkelve egy szép sima murvás úton lehet egy darabig haladni. Etapkocsi találkozási pontok!
A Homoród patak völgyéből az útvonal kelet felé indul, elhagyva a kellemes földutat és felvág a kápolnásfalui mezőre. Itt volt a legkeletibb magyar hadirepülőtér a másodikban. A mező elején jött a szokásos bujkálás a villanypásztorokon át, de mit tegyünk így nem szökik el a gazda tehennye.
Lónak lenni ló, hogy selypítsek
A mező túlsó oldalán (nyugi, erdészeti út +/- két kilométeres kilátással) kis pihenő a villanypásztorok leküzdése után. Ez már az út vége felé van, már csak át kell menni a falun a túlsó végén levő szállásra. Majdnem sikerült is, mert a nyomvonal nem lett pontosan behúzva, és a csapat a szomszéd utcába ment. A helybeliek információs lánca és segítőkészsége után hamar túl lett a csapat az intermezzón. De ma is jó volt megérkezni. A következő kép a szállásunk bejáratánál készült.
Kellemes nap kellemes idővel, nem volt nagyon megeröltető kihívás. A finom vacsora után hamar elpihentünk.
A mai nap is biztosan emlékezetes marad a résztvevők között. A reggel rendben elindult, a csapat kiheverte a tegnapot Farkaslaki szállásunkon reggelire várva:
Farkaslaka
A reggeli után az első útpont viszonylag hamar elérésre került: Tamási Áron szülőháza
A ház kapujábanA szülőház udvara
Innen következett a nap legnehezebb része (már ahogy mi előre elképzeltük), a Gordon tetőre feljutás. Ez egy erős felmenet egy tisztásos hegyoldalban, kevés árnyékkal. Viszont szép látvány nyílik, ahogy a csapat egyre magasabbra jutott. Pl a tető alatt már rá lehetett látni Székelyudvarhelyre is.
Gyaloglás a Gordon-tető oldalában
A Gordon-tetőn van egy stáció is, amit a csapat rendben be is járt.
Gordon-tető stációk
A stációk kevésbé ismertek, ellenben a Jézus szobor annál inkább:
Gordon-tető fém Jézus szobra
A nagy felmászás után jólesik egy kis frissítő pihenés a Gordon-tetőn:
Innen az út az oroszhegyi kilátóhoz vezetett, majd le Oroszhegyre. Elég nagy hely lévén itt is lett egy jó pihenő, fagylaltozással.
Forrásvíz vétele Oroszhegyen
Oroszhegyet Zetelakától egy enyhe gerinc választja el (én üknyédi gerincnek hívom). Ehhez le kell menni az Oroszhegytől keletre eső völgybe, majd annak patakán áthaladva fel a gerincre.
Oroszhegy utánFeltámadó szél. A kép jobb szélén az üknyédi gerinc.
A gerincre felfelé haladva érkezett a vihar.
A nap utolsó mosolygós szelfije
A gerinre érve érkezett meg az igazi vihar:
Szél, eső. Még az útvonal is esőkabát alatt lett követve. Menet az esőben
A zetelakiak szerint a reggeli meteo jelentés 5 mm csapadékot jelzett, amit délre 3,5 mm.-re módosítottak. Ezzel szemben délután egy és négy között, azaz három óra alatt 72 mm esett le, Zetelakán elmosva autóbejárókat, járdát, fákat tördelve.
Jobb a füvön menni a sáros út helyett.Ez már keserédes szelfi lett.Zetelaka felettMegérkezés a szállásra
Még esett, amimkor befutott a csapat. Az időjárás tulajdonképpen egyenlített, a tegnapi hőséget ma kompenzálta annak ellentétével. De mint a futballvilágból tudjuk idegenben jó az x.
Következzen néhány felvétel a kísérőkocsi jóvoltából. Elsőnek: a a szálláson
Hétfőn reggel 8-kor már elindult a csapat, hogy még tűrhető időjárásban érje el az első nagy szintet, fel a Siklód-kő gerincére. Parajdról kifelé haladva a wellness központ kerítésénél fordultak a hegynek. Az emelkedő eleinte egy erdős völgyön haladt felfelé, ahol a megbízott személy szaporán forgatta a kereplőt, hogy ami utunkba kerülne esetleg az ne kerüljön.
Kiérés az erdős völgyből
Sok kilóméteren át vezet a hullámos gerincút, árnyék sehol.
Virág kötés az utikeresztreFent a Siklód-kő gerincén Atyha feléLátkép a Gyergyószentmiklós felé vezető völgyreKilóméterkőnélKis emelkedő Atyha előttÚt a Fias-tető feléAtyha templom előtt
Atyhán a bolt kérésünkre kinyitott, így mindenki tudott kicsit pihenni és feltankolni hűtött italokkal. Irdatlan volt a hőség, és annyi vizet nem lehet magaddal vinni, ami elég lenne. Ez a megálló a lehető legjobbkor jött a csapatnak. Innen a Firtos-tető felé vette az irányt Veronika, a vezető,
A Firtos oldalában
A Firtos-tető után Firtosváralja határában a még mindig brutális hőség miatt a farkaslaki szállásadóval a kísérőkocsi lehozta a hősöket a hegyoldalból, így oda is értek a vacsorára. Vacsora után egy dézsában pihenték ki a nap fáradalmait, megérdemelten hűsölve egyet. A megfelelő időben takarodó lett fújva, hiszen holnap is nap lesz.
Legutóbbi hozzászólások