Reggel Sajópálfaláról indultak el a zarándokok, és Szikszó, Halmaj érintésével mentek Kiskinizsre. Hárman csatlakoztak hozzájuk Mádig (hát igen, a Pápa Őszentsége miséjét a Kossuth téren nem illik kihagyni, (zarándokaink online követik majd). Szebb volt az idő, mint előző nap, jó hangulatban el is telt. A következő várhatóan kicsit porosabb (bocsi, borosabb) lesz 🙂
Reggel a gyergyóalalui keresztaljával mentünk ki a nyeregbe. Fel a dombra, az oltár mögött fel a Salvator kápolnához, majd le a kijelölt helyre, ami a hagyomány szerint Alfalunak az oltár előtt van. A mise nagyon szép volt, sok ember jött el idén is. Mise után egy közös imával búcsúztunk egymástól. Többen, akiknek az ideje engedte még elmentünk az 5 órás csángó misére. Nehéz szavakban leírni a szép templomot, a gyönyörű énekeket.
Szeretném megköszönni minden zarándoktársamnak a szeretetet, fegyelmet és tiszteletet, amit egymásnak adtunk, hiszen így tudtuk megtenni teljesen ismeretlenül közösen, ezt az utat. Külön köszönet Szilvikének és Karcsinak akik a vezetőink voltak!
Köszönet minden segítönknek, aki az utunkat szervezte, a jeleket festette, kisért bennünket, fogadott, szállást, ételt adott. Nélkülük nem tudtuk volna megtenni az utat. Köszönöm!
Megérkeztünk!
Korárán reggel indultunk az első állomás Zetelaka volt. A faluból kiérve nagy kaptató várt ránk. Egy fensíkra felérve tartottunk pihenőt, majd egy patak mellett jó meredek úton leereszkedtünk a völgybe, majd újra fel a Cekend tetőtre. Ezután egy mező várt ránk. Patakokon keltünk át. Egy heves zivatar is elkapott bennünket. Majd beértünk Kápolnásfaluba, ahol a tájház székelykapujának feliratát lefényképeztem, olvassátok el! Innen Szentegyháza már csak 3 km volt. Közeledünk Csiksomlyóhoz, egy napi járásra van!
Énlakán 8 órakor volt a reggeli, ezért a szokottnál később indultunk. Firtosváralja, Székelypálfalva, majd leereszkedtünk Farkaslakára, hogy ezután megmásszuk a Gordon tetőt. A hegytetőn 3 km-es gyaloglás után az oroszhegyi kilátóhoz érkeztünk. Innen az erdőn keresztül, jó meredek úton értük el a mai szállásunkat Oroszhegyen. Tiszta szobák, fürdőszobák, finom vacsora és mosógép várt bennünket. Vacsora után erdélyi barátaim Judit, Mózes és Judit testvére Balázs látogatott meg.
A mai napot a KEDD-nek ajánlottam, nem is gondoltam amikor a felajánlást tettem, hogy ennek az útnap az állomásait egy sok évvel ezelőtti kerékpártúránkon érintettük. Remélem a képeket felismeritek!
A mise után reggelizünk, majd Laci atya áldásával elindultunk. Ma nem volt vezetőnk, de jól jelzett úton jöttünk szép magyar falvakon keresztül Siklód, Küsmöd, Etéd, Énlaka. Erdő, kavicsos út, mező, szép emelkedő, eső és sár.
A mai vezetőnk az utolsó Maros megyei napon Csaba volt. Az éjszaka hatalmas felhőszakadás volt, így a szép utunkat Csaba javaslatára felváltotta az aszfalt, mert az eső talajt nagyon feláztatta. Az erdőben és a mezőn nagy volt a sár, a patakok megduzzadtak és esélyes volt, hogy nem tudunk átkelni rajtuk. Már két napja az úton látunk medve nyomokat, bocsa is van, lehet látni az egyik képen a két mancsot. Szerencsére személyesen még nem találkoztunk! Az utunk vége ma a Sóváradi remeteség, ami egy nagy ajándék a nap végén.
Nagyon jó nap volt, Nagy csapat EKE-s kísért ma bennünket, azt hiszem 20-an voltunk. Igaz a reggeli áldást még Baritz Lajos atyától szemerkélő esőben tettük meg. A Karmelita nővéreknél még borultvolt sz idő, de a felhők elvonultak, kisütött a nap és szép idő lett. Jól jelzett úton, erdőben, mezőn gyalogoltunk. Kisérőink nagyon gyakorlott túrázok voltak, élmény volt Őket hallgatni a túráikról, a hegyekről a természet szeretetükről. Jobbágyfalván a plébános süteménnyel, itallal várt bennünket. Innen még 2 km-t gyalogoltunk a gyönyörű környezetben lévő szállásunkra.
Legutóbbi hozzászólások