Czégé Zoltán megjegyzése: Eszter blogja úgy tevődik közzé, ahogy mi most mennénk. Ezek szerint május 21-én csütörtökön este értünk volna Kibédre, a péntek lett volna az első pihenőnapunk, és szombatra (május 23) vártuk volna a másik csoportunk (az Egyhetesek) összegyűlését, és vasárnap (május 24) együtt indultunk volna Siklódra, az utolsó hétre.
És akkor Eszter: Ma buszos zarándoklat Csiksomlyóra a pápai misére. Hajnali 3 indultunk Marosszentgyörgyről 4-en. Jakabfalván felvettük a mátraverebélyi csoport 3 tagját Évikét, Tecát és Gyurit. 6-ra érkeztünk Csikszeredára a pályaudvarra. A mellettünk lévő busz, zarándoktársunk Klárika férjének a busza volt. Véletlenül felhívta a telefonom egy erdélyi barátnőmet Juditot, aki 2 percre volt tőlünk, várta a lányát a pályaudvarnál, így Vele is tudtunk találkozni. Két új zarándoktársunk is nagyon rövid időn belül megtalált bennünket. A nyeregben Bartók Mártival találkoztunk, ez sem volt megbeszélve, azt hiszem semmi sem véletlen. Esőben indultunk, a mise alatt már kitisztult az idő, a végére a nap is kisütött.
A két hosszú és fárasztó nap után ma egy rövidebb szakaszunk volt. Be is illesztettünk egy nagyon szép keresztutat Gábor vezetésével. Erdőn, mezőn gyalogoltunk. Vendégül láttak bennünket Marosvásárhelyen a Szent Család templomban. A templomot Makovecz Imre tanítványa Esztány Győző tervezte. Marosszentgyörgyön Baritz Lajos plébániáján szálltunk meg. Az esti mise egy gyönyörű 13. századi kazettás mennyezetű templomban volt, ahol a mise utáni Mária köszöntésben a plébános több versét is meghallgathattuk. Nagy élmény volt, köszönjük!
Még tegnap este átértünk Maros megyébe. Az új segítőink Eszter és István. Ma nagyon sok aszfaltos út volt, két nagyobb emelkedővel és sáras út is volt jócskán. Az eső ma is elkerült bennünket. Az út már jobban jelölt és fél úttól Eszter is velünk tartott. Elértük a magyar falvakat. Madarasi fekete volt az első magyar falu, amin áthaladtunk. Itt az egyik portán a falu végén itallal, kávéval és süteménnyel vártak bennünket. A vacsoránk Mezőmadarason, a szállásunk Mezőbergenyén van.
Reggel nagyon finom és kiadós reggelivel búcsúztattak a kolozsi plébánián. Majd útra keltünk. Jó nehéz nap volt nagy szintkülönbségekkel, vagyis le – föl. Az idő nagyon kegyes hozzánk, mert az előrejelzés szerint tegnap és ma is lett volna eső, de mégis elkerült bennünket. Illetve éjszaka esett. Ma nem volt segítőnk, igy az előre megkapott trekket követtük. Egy kökénybokros szakaszon kívül tudtunk is menni az úton.
Kolozsvárról busszal jöttünk ki a város széléig. A mai vezetőnk István volt, aki 77 éves, de a kora ellenére nagyon kemény tempót diktált, ma is 4 km/h feletti átlaggal tettük meg az útat a nagy szintkülönbség ellenére. Mezőkön fel és le. Nyájak, csordák között verőfényes napsütésben. A szállásunk elég szerény, de a vacsora nagyon finom volt.
11. nap Kolozsvár. Városnézés, mosás, szárítás, pihenés. Búcsút vettünk Erzsikétől és Szilvikétől. Szilvike volt a vezetőnk Máriapócsról, a legfiatalabb volt köztünk, mégis 2 hétig az édesanyánk volt, nagyon köszönjük a sok szeretetet, figyelmet és törődést! A csapatunk bővült két új taggal tegnap, Kati és Csongor csatlakozott hozzánk. Szerdán pedig Zitát várjuk vissza. Néhány kép a városnézésről, a 1848-49-es szabadságharc tábláját gyengébb idegzetüek ne olvassák!
Ma új segítőnk érkezett Feri. Nagyon jó tempóban vezetett bennünket 3/4 3-ra beérkeztünk Kolozsvárra. Igaz egy órával korábban 7 órakor indultunk. Az idő is jó volt sütött a nap. De mindenütt sár és sár.
A mai táv megegyezett a tegnapival, de sokkal jobb tempóban gyalogoltunk magunk mögött hagyva a segítőinket akik gombát szedtek, azután eltévedtek. Mákófalvára zuhógó esőbe értünk be csurom vizesen egy nagyon hideg házba. De szerencsére kisütött a nap, kaptunk villanymelegítőket, finom ennivalót. Sikerült a ruhákat, cipőket megszárítani.
Legutóbbi hozzászólások