Ismét kevesebben lettünk. Reggel Gyuri, a Turul csapat lelkivezetője, láb probléma miatt ideiglenesen kiállt a sorból.
Gulyásné Katikának, nem lehetünk elég hálásak a szállásért, a finom vacsiért és a reggeliért. Elköszöntünk tőle, és folytattuk utunkat.
Tokaj-hegy szépsége, és a Disznó-kő kilátóról a panoráma felejthetetlen élmény volt.
Tarcal, Áldó Krisztus szobor előtt porszemnek éreztük magunkat,
Tokajba gondozott szőllő ültetvények mentén érkeztünk meg. Itt, a híd lábánál halászlét ettünk, és egy kis ejtőzést követően, átkeltünk a Tiszán.
Rakamazról a kereszthozó hívek indultak fogadásunkra. Labbancz Peti és Hernádi Béla gyalog (mert) siettek elénk, egy zarándok kereszttel, hogy üdvözölhessenek. Együtt érkeztünk meg a templomba és a szálláshelyre, ahol Takács János atya egyházközségéből, a nagyon lelkes hölgyek már az elmaradhatatlan rakottkrumplival vártak. Az atyától tudjuk, hogy régen, még Bárdos István idejében alakult ki, hogy hol mit főznek, sütnek, hogy változatos legyen a zarándokok étke. Köszönjük a máig ható jóságukat.
Jó ízű borocska mellett jólesett a beszélgetés, és így illően Hegyaljától is elbúcsúzhattunk.
Bőséges reggeli után, elbúcsúzott Róza, aki a zenei kisérő volt a Turul csapatban, Csendesebben telnek így napjainak. Már reggel átkelve a Hernádon, rövid tisztelgés a hernádkércsi templomnál, és irány Monok. Itt született Kossuth Lajos, Emlékét tábla és múzeum őrzi.
Golop, Drapcsik Margit szülőfalúja, igaz ő már nem szakaszgazda, de lelkes önkéntesei folyttatták a hagyományt. Csodálatos fogadtatásban volt részünk. Ebéd után Rátkán a hívek fogadtak, és így érkeztünk Mádra, ahol Gulyásné Katika vendéglátónk már nagyon várt. Vacsi, ágy. Róza, és ének nélküli este, gyors elalvás. Holnap már a Tiszán is átkelünk.
A Mariazellből indulók már félúton, a Budapestről indulóknak a 10. nap. Vendéglátóink, Kisné Andrea, és segítői, bőséges és nagyon finom reggelivel indítottak útnak.
Egy óra emelkedő után elértünk a vízválasztón felállított kettős kereszthez,
Visszanéztünk a Bükkre és a Sajó völgyére és folytattuk az utat a Hernád völgyén keresztül. Itt készült tavaly, április 20-án, Máté Kati Kereszt utáni felejthetetlen fotója:
Idei zarándoklatunk során, április 21-én Bodajknál készült hasonló fotó:
Leskóné Csilla szakaszgazdánk, már évtizedes múltra építő tapasztalattal, és nem csillapuló szeretettel szervezte meg a találkozásokat:
Szikszón a Görögkatolikus és a Római Templomban,
a Bethánia Szeretet Otthonban, ahol az idősek nagy szeretettel fogadtak. Régi barátunk Szögeczki József intézményvezető jóvoltából megebédelhettünk és az idősek imáival kisérve tovább indultunk.
Aszalón Egri Lajos és kedves felesége, Halmajon a hívek fogadtak minket és sehol sem hiányzott a jó szó a léleknek, és testnek sütött finomság sem.
Kiskinizsen Orosz Miklósné polgármester asszony fogadott minket, és egy finom vacsora után fáradtan, de élményekkel telve térhettünk nyugovóra.
Görömbölyön, Pocsai Mariann szakszgazdánk búcsúszavai után 8 órakkor elindultunk Sajópálfala felé. Útközben Hejőcsabán megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt Sedon atyáról, akit sajnos nem tudtak azóta pótólni. Az Avas-déli Isteni Ige templom görögkatolikus kápolnájában Boronkai József parókus úr fogadott és az ő szavai kisértek tovább. Az Avasi kilátóból láthattuk a várost, és a még ránk váró utat.
Miskolc Város Polgármesteri hivatában Seresné Horváth Zsuzsa és segítői fogadták a zarándokokat kávé és pogács mellet a beszélgetések, közös énekek után délben tovább indultunk.
Beköszöntünk a Mindszeni templomba és tiszteletünket tettük a Deszka templomba is.
A Szirmabesenyői görögkatolikus templomba Polyák Imre parókus úr fogadott minket. Jó volt, nagyon jó volt a találkozás, a beszélgetés a hívekkel. Elköszöntünk. Elköszöntünk a Bükktől, a Sajótól és így értünk Sajóvámosra, ahol Tóthszegi István parókus úr fogadott minket. Leleki és testi feltöltődés után tovább indultunk Sajpálfalára ahol a Monostorban parakliszon vettünk részt. A bőséges vacsora után a fáradság hamar elnyomta a csapatot.
Mariazell-Kács 644,8 km, és 10.506 m szintemelkedés
Ma Szomolyáról szemerkélő esőben későn indultunk, 10 órakor Bogácson tárogató szóval fogadott Daragó Károly, innen a Kotyogó kávézóba vezetett az utunk, ahol kötetlenül beszélgettünk a helyi fogadóinkkal.
Fél 12-kor a templom előtt váratlan kísérőinkkel találkoztunk Tardról, név szerint Piroskával és a két Marikával. A templomban a helyi hívekkel elmondtunk egy rózsafüzért, majd délben Csendesné Farkas Judit polgármester asszony köszöntött minket, ezután Zsák Terike vezetésével elénekeltük az Úrangyalát. A finom ebédet követően elindultunk Cserépváraljára, ahol Dávid Melinda várt minket, közösen elimádkoztuk az Irgalmasság rózsafüzért.
Elindultunk Kácsra a sáros úton, a Kő völgyön és a Dobi réten keresztül. 17 óra körül érkeztünk meg szálláshelyünkre, ahol Horváth Sándor és felesége Bea asszony pálinkával és finom vacsorával fogadott. Vacsora után gitárkísérettel közösen énekeltünk egyházi és világi slágereket.
Mariazell-Szomolya 628,6 km, és 10.096 m szintemelkedés.
Ma mozgalmas napunk volt. Egerszóláton búcsút véve vendéglátónktól, Prokainé Terikétől 8 órakkor indultunk, Tündivel, Lehelel, fiatal kísérőkkel kiegészülve.
10 órakkor már a Szépasszonyok völgyében voltunk. Az Ostoros pincében kostoltuk a finom borokat Soltész Éva tulajdonos asszony társaságban. Fél 12-kor az Egri Bazilikában Szabó Béla József c. kanonok tartott egy szép Szentmisét és utána egy szívhez szóló áldással bocsátott útra minket. Rövid ebédet követően szemerkélő esőben indultunk Szomolyára,
Egerben elbúcsúztunk két zarándoktársunktól Gál Attilától, s Virkától,
és folytattuk utunkat a Bükkalján.
Szomolyára 17 óra körül érkeztünk. Horváth Zsolt forró gulyáslevessel várt, amit a helyi asszonyok finom süteményei koronázták meg.
Bari tanyától,Tündétől elbúcsúzván, folyattuk utunkat a Mátra alǰán.
Így érkeztünk Egerszalókra, ahol már Prókainé Terike nagyon várt minket. Innentől a Turul zarándokcsoporttal együtt Csíksomlyóíg 19-20 alkalomra szerveztük le a közös szálláshelyeket.
Mariazell-Kisnána 590,2 km, és 9316 m szintemelkedés.
Markazon a szálláson bőséges reggelit követően a háziakkal elmondtuk a rózsafűzért. Majd a háziaktól elbúcsúzva a Markazi tótól a hegyen keresztül értük el a Mária Utat.
Útközben egy összetört Mária szobor mellett valaki egy kis Mária szobrot állított. Virággal díszítettük és köszöntöttük.
Bari tanyán már ebéddel vártak. A beszélgetés még most is tart, mert különleges a hely, különleges a vendéglátónk is Tari Tünde.
Legutóbbi hozzászólások