Mariazell-Oroszhegy 1267 km, s 19,7 km szintemelkedés.
Reggelit követően elbúcsúztunk Alpártól és megnéztük az énlakai unitárius templomot Lilla néni idegenvezetésével.
Későn és melegben indultunk, Székelypálfalva után egy árnyékos fa alatt pihentünk egyet. Következő megálló már Farkaslakán volt, sok folyadékot ittunk és feltankoltunk az útra is.
Nehéz szakasz következett, folyamatosan emelkedve jutottunk el a Gordon tetőn álló Jézus Szíve kilátóig. Az innen kitáruló lenyűgöző kilátás fél órára a padhoz szögezett minket.
A fennsíkon menve elmondtuk a Rózsafüzért, majd az erdőben leereszkedtünk Oroszhegyhez.
Az erdőből kilépve várt Ildikó és László vízzel, kaláccsal és a híres oroszhegyi szilvapálinkával. Együtt sétáltunk szállásunkig, a Hunor panzióig. A finom vacsora közben és után beszélgettünk háziasszonyunkkal, Csillával.
Ezután a szokásos esti teendők következtek és a jól megérdemelt pihenő.
Reggel nyolckor zarándok csapatunk elindult Csíksomlyó felé. Utikeresztünk rögtön bővült egy imaszalaggal:
Borszéket elhagyva a sárga Mária út jelzésen haladva délre érték el a vízválasztót a Gyergyói-medence felé.
A háttérben Borszék
A nyeregből a jelzés Orotvára hozta le a csoportot, ahol tartottak egy kis pihenőt. Majd továbbhaladva megálltak az általános iskolánál egy közös képre:
Orotva általános iskola
Orotváról még volt egy kis kaptató, de azt leküzdve a csoport késő délután megérkezett a gyergyóditrói Kakastaréj vendégházba (http://erdelyifogado.hu)
A gyalogos zarándoklat élményét megélni, különleges kegyelem. A hosszabb utakon a pihenőnap lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerje az adott települést és környékét a zarándok. A pihenő napot idén a mi Csapatunk sem akarta kihagyni, így a nulladik napon egyből ezzel indítottuk idei „egy hetes” utunkat.
A bőséges reggeli közben további érdekességeket tudtunk meg a településről, látnivalókról, a források vizéről… Anna javaslatára utunk a Tündérkertbe vezetett. Mofetta, lábfüredő, napfüredő, jégbarlang, medvebarlang, 8 szótagos visszhang, a lépcsőzetesen kitermelt kőfejtő (többek között az Országház építéséhez is innen vittek követ)…
A hosszú séta után a Csíki sör sem maradt el.
Végig szép, napsütéses időben csodálhattuk az égig érő fenyveseket.
Azért a nap vége felé az eső is megmutatta magát.
A zarándoklat nagy adománya, hogy könnyebben észrevesszük a hétköznapi csodákat, lehajolunk ezekért az apró gyöngyszemekért…
A holnapi első gyalogos napunk útvonalát nézegettem a szobában, amikor jött Zoli, hogy Anna szeretne velem beszélni! Anna, aki -többek között hegymászó is- nagyon jól ismeri a környező hegyeket, és úgy gondolta, hogy elkísér minket egy darabon, ami kicsit rázósabb szakasz lehet így a sok esőzés miatt. … Apró gyöngyszemek odafigyelésből, segítésből…
Terv: 15,5 km, 4 óra 29 perc, s 233 m szintemelkedés.
Tény: 15,5 km, 4 óra 43 perc, s 320 m szintemelkedés.
Mariazell-Énlaka 1244 km, s 19,1 km szintemelkedés.
Reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól, előző nap bejelentkeztünk Küsmödre református Istentiszteletre. Meg is érkeztünk 11 órára és részt vettünk az Istentiszteleten. Ezt követően a hívek meghívtak szeretet vendégségre és „élménybeszámolóra”. Sokat kérdeztek és egy jó órát ott voltunk.
Elköszöntünk és a helyi vegyesbolt tulajdonosai Sarolta és Csaba kinyitották a boltot és választhattunk a sok finomság közül.
A következő faluban Etéden a Gedő család vendégelt meg finom kaláccsal és borral, a család fiatalabb tagjai elkísértek a központig.
Innen a medve veszély és a sár miatt az aszfalt úton mentünk Énlakáig.
Énlakán Dancs Alpár várt minket finom vacsorával, paraszt csorba, flekken és fánk volt a menű. Vacsorát követően volt aki a többi vendéggel beszélgetett, volt aki lepihent.
A csapat nagy része szombaton este megérkezett Borszékre. Az autóval érkezők máris egy kicsit feltöltődve, mert sikerült begyűjteni Segesváron Varga Pistitől és Labancz Petitől néhány zarándokölelést. Parajdon betértünk a Moldován Panzióba, meglepve Enikőt. Laci a Turul Csapattal a sószorosban járt (azért este egy virtuális ölelést kaptunk telefonon keresztül 🙂 A nagyszerű vacsora után még beszélgettünk vendéglátónkkal Annával, aki sok érdekes információt elmesélt a településről. Mindenki elég fáradt volt, hogy a nyitott emeleti teraszos „medvelest” rövid időn belül inkább az ágyra cserélje, így csak az éber alvók láthatták a kukázó medvét… A szállásunk 1930-as években épült villa. Nyilván mindenki kitalálja, hogy hol található…
A napot a környék felfedezésével töltöttük ma, hogy holnap hétfőn elinduljunk a mintegy 100 km.-re levő Csíksomlyóba. A Mária út jelzéseket itt még Molnár Sándor Csulak barátunk festette fel, rá gondolunk ahogy látjuk a jelzéseket..
Mariazell-Siklód 1229 km, s 18,8 km szintemelkedés.
Reggelire László atya specialitását, túrós puliszkát kaptunk, nagyon finom volt. Áldás és közös fényképezést követően elköszöntünk a hölgyektől, az Atya és kutyái elkísértek egy rövid szakaszon. Atya visszament, de a kutyák még fél órát kísérték, ami jó is volt, sok medve nyomot láttunk az erdőben. Néhol az utak helyén patakok folytak, mivel csak hat kilométer volt a napi penzum, ráérősen haladtunk. 11 óra után megérkeztünk Siklódra, a református templom lépcsőjén elkezdtük a rózsafüzért, de délben megszakítottuk, mert jött a harangozó hölgy és a 18. századi fa haranglábban kézzel húzta el a déli harangszót. Befejeztük az imánkat és elsétáltunk szállásunkra, a Dávid vára vendégházba.
Balázs Dávid és kedves felesége fogadott, beszélgettünk, pihentünk, karban tartottuk a felszerelést.
18 órakor kaptunk finom vacsorát a panorámás teraszon, ezután többen sikertelen medvelesre mentek, szokás szerint korán lefeküdtünk.
Terv:27 km, 8 óra 26 perc, s 725 m szintemelkedés.
Tény 32 km
Mariazell-Sóvárad Remeteség 1224 km, s 18,6 km szintemelkedés.
Korai reggeli után megvártuk Szilágyi Esztert, Évát és aznapi két kísérőnket, Jánost és Leventét. Eszterék elvitték csomagjainkat egyből Siklódra, mivel a Remeteséget a nagy sár miatt még szekérrel sem lehetett megközelíteni. Emiatt az aszfalt úton mentünk végig, Nyárádszeredán a Genesis pékségben Bíró Zsigmond Sándor tulajdonostól kaptunk meleg kenyeret, megnéztük a vert kenyér készítését.
Első pihenőt Székelyberén Erdély egyetlen Árpád szobra mellett töltöttük. Tovább haladva Nyárádmagyarón a Kovács család megkínált egy pohár pálinkával, üdítővel. Következő pihenőnket a tetőn a Nemes lángososnál töltöttük, itt vártuk ki zápor végét.
Lefelé ereszkedve megálltunk Nyikoláj pásztornál – ahogy tavaly is -, Emillel elbeszélgetett, kaptunk friss sajtokat tőle. Sóváradon elköszöntünk kísérőnktől és egy helyi vezető segítségével úttalan utakon megérkeztünk a Remeteségbe. Papp László atya és segítői Júlia és Ágota vacsorával várt, közben jót beszélgettünk. Vacsora után lepihentünk a meleg szobába, a 32 km-s táv miatt nem kellett altató.
Ez egy kicsit hosszabb blogcikk, ami nem útleírás, hanem zarándok gondolatok. Mert van leirat melyik mezőn vagyunk, és kivel, képek a vendégfogadásról, közös hangulatok. Mégis, mi megy végbe egy zarándokban, ahogy halad az útján?
Nemsokára megérkeznek a 60 napos zarándokaink Csíksomlyóba. A visszatekintés, különösen a kezdetre különleges élmény. Ehhez nyújt segítséget az első 20 napos szakaszról egy kis összefoglaló.
2004.12.04-i szégyenteljes népszavazás…
„Ahol az Isten bezár egy ajtót, ott kinyit egy ablakot.”
Ajtó? Egyes erdélyi kocsmákban kiírták, magyarországi magyarokat nem szolgálunk ki. De nem csak onnan, szívükből is kezdtek kizárni minket.
Ablak? Engesztelésül, Magyarországon megálmodták a Mária Utat, és 1-2 évre rá megindult az első gyalogos zarándokcsoport Katona Paliékkal Csíksomlyóba.
„Szerencse, a véletlen, Isten művészneve.”
Szerencse? Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy Miskolc-Sajópálfala között a családommal kísérhettem őket.
Szerencse az is, hogy az ezt követő minden évben a Pestről induló csoportok borsodi útját szervezhettem.
2019-től a már frissen megalakult, önálló Via Partium Zarándok Egyesület tagjaiként folytathattuk a megkezdett jelzésfestéseket, zarándoklatok és zarándoktalálkozók szervezését. Pár éve a 40 napos Budapest – Csíksomlyó zarándoklat fő szervezői lettünk. Tavaly már Mariazellből indítottuk útjára a 60 napos zarándoklatunkat, akkor 3 fővel. Ketten közülük Máté Katalin és Varga István 1240 km gyaloglás, és 18,5 km szintemelkedés után megérkeztek Csíksomlyóba.
Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy hetedmagammal Budapestről kísérhettem őket. Ott lehettünk a megérkezéskor és átélhettük az örömüket.
Az élmények hatására 2025-ben, ismét Mariazellből indulóan szerveztük meg, szakaszgazdák segítségével a pünkösdi zarándoklatot.
A szervezés 2024. évi mintára, egy már bevált Google táblázat segítségével történt. Jogosultságtól függő módon zarándokaink láthatták, véleményezhették, a szakaszgazdák szerkeszthették a programot. Aktualizálhatták a szálláshelyeket, szervezhették a találkozásokat. Láthatták az egyes napokhoz tartozó tervezett útvonalakat.
2025. április 7-én, hétfőn, nyolcan indultunk, ebből öten, Borza Ottó, és György Emil (ViaPartium, Szent Anna csoport), Juhász Sándor és Szalai József (Turul csoport), valamint Viski György (MUTKE, Márton Áron csoport) végig, Csíksomlyóig tervezi a zarándoklást. Budapesttől a TURUL, és a MUTKE zarándokai a saját zarándokcsoportjukkal mennek tovább.
Az első Budapestig tartó 20 napos szakaszról napi bontásbanSzalai József relive videói és facebookos bejegyzései adtak hírt. A híreket Kormány Eszter Bükig tartó relive-s videói is színesítették.
A csapatot döntően tapasztalt, nagy tudású zarándokok alkották. Ők nagy szabadságfokot igényeltek és kaptak, csak a különösen nehéz szakaszokon kellett beavatkozni. Mindenki a saját tempójában mehetett. Az egymásra várásra csak itt-ott kellett felhívni a figyelmet.
A szállásoknál és szállításnál Ausztriában Emil és családja, Magyarországon Robi volt az, aki jelentősen könnyebbé tette a csapat életét.
A csomagszállítás, mint a zarándok triatlon egyik száma, adta az egyik különlegességet. A csomagszállításhoz Budapestig biztosított autóval (Opel Astra kombi) minden nap a pihenőpontokig, végül a szállásig vittük a csomagokat. Ezt követte alkalmanként az autótól visszafelé a már menet közben levő zarándokokig a visszabiciklizés, vagy gyaloglás. Ezért volt különösen fontos, hogy a tervezett útvonalon menjenek zarándokok. A találkozás élménye így egy nap többször is megvalósulhatott. A triatlonos együtt zarándoklás tette a csomagszállítónak is élvezetessé az utat. Könnyebbség volt Emil, akivel gyakran váltottuk egymást. Klárika, aki az út elején derekasan kivette a részét a szállításban. Biztonságot is adott, ha valaki pihentetni akarta a lábát, egy-egy szakaszon beülhetett. Ha valaki elhagyott valamit, visszamehettünk érte.
Lelkiség.
Minden nap rengeteg csoda éri az embert. Az már rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e. A zarándoklás során érzékenyebbekké válunk, és kezdjük felfedezni a csodákat.
Elhagyások. Már első nap végén vissza kellett mennem, mert az indulásnál Mariazellben felejtettem a botomat. Ott várt rám, ahol hagytam. Pápán a tankolásnál kiejtettem a pénztárcámat, egy óra múlva visszamentem és még végig sem mondtam, a benzinkutasok már nyújtották felém, hiánytalanul. Volt, akinek a kamáslijáért, olyan is akinek a telefonjáért mentünk vissza. Mind meglett.
Találkozások.
0. nap, április 6, vasárnap Mürzzuschlag, Mindenki szerencsésen megérkezett Emilékhez. Örülhettünk egymásnak, és ünnepelhettük Szalai József 70. születésnapját.
1. nap, április 7, hétfő. Nem ígérte, és mégis eljött a tavalyi „otthonról haza” program egyetlen részvevője, az Ausztriába szakadt, székely zarándoklány, Máté Kati. Elindítottak minket, párjával Hans-al, és így nem maradhatott senkiben kétség, sikerülni fog.
2. nap, április 8. kedd. Mürzzuschlagba érkezéskor a diakónus megáldott minket. Hosszú térdeplés után, a felállásnál furán nézett ránk. Tekintetéből a biztatás mellett kiolvashattuk: Ti akartok Csíksomlyóra menni? Hisz a szállásig sem fogtok eljutni! Felálltunk!
3. nap, április 9. szerda. Kirchberg am Wechsel felé 975 m szintemelkedés. Brutális. A legmeredekebb szakasz alján, a kőbányánál összetereltem a csapatot, mert csak együtt sikerülhetett. Eszter térdprotézis műtét előtt állt. Ő ment elől. Mindenki mögötte. Ha megállt, megálltunk, ha elindult, elindultunk. Annyiszor, ahányszor szükségét érezte. Jó volt látni, ahogy mindenki követte. Felérve a tetején levő kápolnánál hálát adtunk, és megköszöntük mindazoknak kik elindítottak, akik imádkoztak értünk, akik révén ránk mosolygott felülről az isteni gondviselés.
4. nap, április 10. csütörtök, Kirchschlag in der Buckligen Weltre érve, a szállás közelében kereszteztük a keresztutat így értük el a szállást, kis kerülővel. Itt szakadt fel először a szűnni nem akaró nevetés Emilből, és belőlem, amikor kicsit később a keresztutat járva megmutattam, hogy kerülővel, a legszűkebb részen, a „tűfokán” vezettem a szállásunkhoz a csapatot. Végtelen a jóisten humorérzéke.
5. nap, április 11, péntek, Kőszeg felé elértük Magyarország történelmi határát (Vas Vármegye és Burgenland között), tovább haladva Léka várát, a történelmi Magyarország Ny-i végvárát is láthattuk. Kőszegen megnézhettük a helyszínt, ahol a Szent Koronát őrizték 9 napon keresztül. Majd tovább menekítették 80 évvel ezelőtt az USA-ba.
Velünk élő történelem az is, hogy a Jelasics várában váratlanul belecsöppentünk egy nyugdíjas klub összejövetelébe, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Beszéltünk a zarándoklatunkról, ennek és a kínálgatás hatására fejben ők is elindultak. Énekeltünk, örömködtünk együtt, majd a himnuszok eléneklése után elköszöntünk. Átélhettük a csodát, a régmúlt és a XX. század történelmét.
7. nap, április 13, szombat, Emil vitte a csomagokat, és kiderítette, hogy Csényén a felújítás alatti reménybeli szállás reménytelenül nincs még kész. Booking.com-on 5 perc alatt lefoglaltunk egy másik szállást az ezt követően megjelenő telefonszámot hívtuk, és jeleztük, hogy gyalogos zarándokok vagyunk. Még szűk 10 km van hátra, de megyünk. A szállásadó megrökönyödése nagy volt, mert az internettől gyorsabban telefonáltunk, és a szállásfoglalásunk ténye csak telefonbeszélgetés közben érkezett meg. Nagy levegővételek után mondták, nekik félóra múlva el kell indulniuk vendégségbe. Nem akadály odaérünk, addig húzzák fel az ágyakat. 10 perc múlva ott voltunk. A meglepetésük tetőzött. De hát hogyan? Gyalog 10 km-ről, 10 perc alatt? A csomagszállító autó csodákra képes, válaszoltuk. A többiek gyalogosan érkeztek, mire Emillel mindent elrendeztünk.
8. nap, április 14, vasárnap. Celldömölk felé haladva érintettük Mesterit, ahol másnap a gyógyfürdőben mesteri módon ellazítottuk izmainkat. Celldömölkön a szépen felújított Celli Zarándokházban fogadott kedves szállásadónk Lendvay Istvánné, aki még tavaly, Varga Pistiéktől azt kérte, imádkozzanak, legyen unokája. Még tavaly nyáron hívta Pistit, nagyon megköszönte a közbenjárást. Ikrek fogantak meg!
Mikor megérkeztünk elmesélte, egy fiú és egy lány unokája született, 1 hónaposak. Köszönjük mi is István! Reméljük, méltók leszünk hozzátok. Az imaszándékokat mi is hűen elvisszük. A hölgy figyelmessége, kedvessége, hálája, örök emlék marad bennünk, adjon az isten még sok erőt, örömet, boldogságot, egészséget s még több unokát.
9-10. nap, április 16-17-én, Tapolcafő. Előbb egy zarándoktársunknál vacsoráztunk, majd másnap szállásadónk Szarka Ferenc csodás pincéjében idéztük fel a régmúlt emlékeket, dalokat. Csodás, feledhetetlen esték voltak.
14. nap, április 21-én, Bodajkhoz a Károlyi-kilátóhoz közelítve a hagyományos csoportképnél bevillant egy emlék. Mi volna, ha Máté Kati tavalyi ötletét, szemben a nappal, a székely zászlót ismét lefotóznánk?
Máté Kati képe 2024.04.21
Hernádi Béla képe 2025.04.21
15. nap, április 22, Vértessomló. Batin Péteréknél tett látogatásunkat Máté Katinak köszönhetjük. Majdnem elmentünk egy zarándok ikon mellett, de Kati nem csak követett bennünket otthonról, hanem gondolkodott is helyettünk. „Ki ne hagyjátok!”. Péter meghívott, és az esti beszélgetés során feltárult egy nagyon gazdag, zarándokokat segítő életút. A csoda.
17. nap, április 24, Budajenő. Tökig terveztük, de Isten segítségével még 7 km-t megtéve Budajenőig jutottunk. Már útközben Mányban elkezdődtek a véletlenek. A Szent István u. 51 előtt egy templomból hazaérkező kedves hölgy volt az első, aki nem tudta, hogy jövünk, de észrevett és nem hagyott minket az út szélén. Lelkisége, felénk áradó szeretete, és az ezt tükröző kertje, kaktuszgyűjteménye, feledhetetlen volt számunkra. Ajándékot is kaptunk egy Éjkirálynő kaktuszt, amit itthon próbálok életben tartani, szaporítani, hogy minden zarándokunknak adhassak belőle. Virágzáskor ránézve, eszünkbe jussanak a zarándoklatunk csodái.
Éppen Emil volt az, aki Budajenőig vitte a csomagjainkat, és mielőtt odaértünk volna megkereste a polgármestert, aki a 200 éves Magtárra hívta fel a figyelmet. Odaértünk és kisidő múlva Csörgő Panni tárlatvezetőnk bemutatta a két ütemben felújított Magtárat. A harmadik ütemben megvalósított kiállítást számos facebookos bejegyzés is bemutatja, de a helyszínen látni kell!
Itt egy csodának lehettünk részesei, ahogy Panni a zarándoklást tudományos, de emberközeli módon a kiállításon végig vezetett. A több mint 5 éves kiállításról eddig nem is hallottunk, mint ahogy a Magtárról sem, amiben a kiállítás mellett 90 fős konferenciák, rendezvények tartására alkalmas terem és 32 fős zarándokszállás is van.
Panni meglepve, de csillogó szemekkel hallgatta, hogy közel 20 éve létezik, él(degél) a Mária Út. Ezért a legfelső szinten a hatalmas padlóra festett térképen, az ÚT és többi jelentősebb zarándokút sincs ábrázolva. Ígéretet tett ennek pótlására, s ehhez a szükséges anyagokat időközben megküldtük.
Döbbenetes, hogy hosszú évek óta egymás mellett létezünk, és nem is hallottunk egymásról!
18. nap április 26, Budakeszi csodálatos mamutfenyőfái mellett vezetett el az utunk, hogy Makkosmárián elköszönjünk egymástól és a jól megérdemelt pihenőnapon új erőre kapjunk. A János hegyi kilátóhoz felkisértük Viski Gyurit. Ő itt pihent rá az elkövetkező 40 napra. A kilátóból látván az Országházat, és ködbe vesszőn a Csíksomlyó felé vezető utat elgondolkoztam, mi minden csoda ért minket, és mi vár az április 27, 28-án indulócsoportokra. Isteni gondviselés kísérte szerencsés utat kívánunk nekik.
Tisztelettel, s köszönettel, minden zarándoktársamnak, kisérőnek, vendéglátónak, rokonnak s az értünk imádkozónak. Lehetővé tettétek, hogy elindulhassunk, mert ez csak a kezdet volt.
Legutóbbi hozzászólások