Terv: 23,7 km, 7óra 33 perc, 651 m szintemelkedés.
Mariazell-Kápolnás 1290,8 km, s 20,3 km szintemelkedés.
Oroszhegyről korán indultunk, de még jótevőnkkel Fancsali Ildikóval felkerestük a helyi templomot, ahol a további szépítés jegyében a padokat cserélték. Még az első domb előtt át kellett kelni egy patakon, amit mezítláb lehetett megtenni. Zetelakára beérve betértünk a katolikus templomba, ahol ballagási próba volt. Göthér Gergely plébános meghívta a csapatot a parókiára kis frissítőre, ahol még csatlakozott Fülöp Sándor káplán is a beszélgetéshez. A pihenő után mindjárt egy 300 méteres szintemelkedés következett, majd az erdőben egy tisztáson a birkanyájat örző kutyák támadtak ránk, de pásztor lecsendesítette őket. Kápolnásfalu előtt még egy mezítlábas patak átkelés volt. A faluba beérve egy frissítő sört iszogattunk, amikor megtörtént a csoda, minden szervezés nélkül befutott Szlovéniából induló Varga István és Labbancz Péter. Az óriási katarzis után együtt mentünk a Lőrincz panzióba, vidám hangulatú vacsora után még éjfélig tartott az élmény csere.
Mariazell-Oroszhegy 1267 km, s 19,7 km szintemelkedés.
Reggelit követően elbúcsúztunk Alpártól és megnéztük az énlakai unitárius templomot Lilla néni idegenvezetésével.
Későn és melegben indultunk, Székelypálfalva után egy árnyékos fa alatt pihentünk egyet. Következő megálló már Farkaslakán volt, sok folyadékot ittunk és feltankoltunk az útra is.
Nehéz szakasz következett, folyamatosan emelkedve jutottunk el a Gordon tetőn álló Jézus Szíve kilátóig. Az innen kitáruló lenyűgöző kilátás fél órára a padhoz szögezett minket.
A fennsíkon menve elmondtuk a Rózsafüzért, majd az erdőben leereszkedtünk Oroszhegyhez.
Az erdőből kilépve várt Ildikó és László vízzel, kaláccsal és a híres oroszhegyi szilvapálinkával. Együtt sétáltunk szállásunkig, a Hunor panzióig. A finom vacsora közben és után beszélgettünk háziasszonyunkkal, Csillával.
Ezután a szokásos esti teendők következtek és a jól megérdemelt pihenő.
Reggel nyolckor zarándok csapatunk elindult Csíksomlyó felé. Utikeresztünk rögtön bővült egy imaszalaggal:
Borszéket elhagyva a sárga Mária út jelzésen haladva délre érték el a vízválasztót a Gyergyói-medence felé.
A háttérben Borszék
A nyeregből a jelzés Orotvára hozta le a csoportot, ahol tartottak egy kis pihenőt. Majd továbbhaladva megálltak az általános iskolánál egy közös képre:
Orotva általános iskola
Orotváról még volt egy kis kaptató, de azt leküzdve a csoport késő délután megérkezett a gyergyóditrói Kakastaréj vendégházba (http://erdelyifogado.hu)
A gyalogos zarándoklat élményét megélni, különleges kegyelem. A hosszabb utakon a pihenőnap lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerje az adott települést és környékét a zarándok. A pihenő napot idén a mi Csapatunk sem akarta kihagyni, így a nulladik napon egyből ezzel indítottuk idei „egy hetes” utunkat.
A bőséges reggeli közben további érdekességeket tudtunk meg a településről, látnivalókról, a források vizéről… Anna javaslatára utunk a Tündérkertbe vezetett. Mofetta, lábfüredő, napfüredő, jégbarlang, medvebarlang, 8 szótagos visszhang, a lépcsőzetesen kitermelt kőfejtő (többek között az Országház építéséhez is innen vittek követ)…
A hosszú séta után a Csíki sör sem maradt el.
Végig szép, napsütéses időben csodálhattuk az égig érő fenyveseket.
Azért a nap vége felé az eső is megmutatta magát.
A zarándoklat nagy adománya, hogy könnyebben észrevesszük a hétköznapi csodákat, lehajolunk ezekért az apró gyöngyszemekért…
A holnapi első gyalogos napunk útvonalát nézegettem a szobában, amikor jött Zoli, hogy Anna szeretne velem beszélni! Anna, aki -többek között hegymászó is- nagyon jól ismeri a környező hegyeket, és úgy gondolta, hogy elkísér minket egy darabon, ami kicsit rázósabb szakasz lehet így a sok esőzés miatt. … Apró gyöngyszemek odafigyelésből, segítésből…
Terv: 15,5 km, 4 óra 29 perc, s 233 m szintemelkedés.
Tény: 15,5 km, 4 óra 43 perc, s 320 m szintemelkedés.
Mariazell-Énlaka 1244 km, s 19,1 km szintemelkedés.
Reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól, előző nap bejelentkeztünk Küsmödre református Istentiszteletre. Meg is érkeztünk 11 órára és részt vettünk az Istentiszteleten. Ezt követően a hívek meghívtak szeretet vendégségre és „élménybeszámolóra”. Sokat kérdeztek és egy jó órát ott voltunk.
Elköszöntünk és a helyi vegyesbolt tulajdonosai Sarolta és Csaba kinyitották a boltot és választhattunk a sok finomság közül.
A következő faluban Etéden a Gedő család vendégelt meg finom kaláccsal és borral, a család fiatalabb tagjai elkísértek a központig.
Innen a medve veszély és a sár miatt az aszfalt úton mentünk Énlakáig.
Énlakán Dancs Alpár várt minket finom vacsorával, paraszt csorba, flekken és fánk volt a menű. Vacsorát követően volt aki a többi vendéggel beszélgetett, volt aki lepihent.
A csapat nagy része szombaton este megérkezett Borszékre. Az autóval érkezők máris egy kicsit feltöltődve, mert sikerült begyűjteni Segesváron Varga Pistitől és Labancz Petitől néhány zarándokölelést. Parajdon betértünk a Moldován Panzióba, meglepve Enikőt. Laci a Turul Csapattal a sószorosban járt (azért este egy virtuális ölelést kaptunk telefonon keresztül 🙂 A nagyszerű vacsora után még beszélgettünk vendéglátónkkal Annával, aki sok érdekes információt elmesélt a településről. Mindenki elég fáradt volt, hogy a nyitott emeleti teraszos „medvelest” rövid időn belül inkább az ágyra cserélje, így csak az éber alvók láthatták a kukázó medvét… A szállásunk 1930-as években épült villa. Nyilván mindenki kitalálja, hogy hol található…
A napot a környék felfedezésével töltöttük ma, hogy holnap hétfőn elinduljunk a mintegy 100 km.-re levő Csíksomlyóba. A Mária út jelzéseket itt még Molnár Sándor Csulak barátunk festette fel, rá gondolunk ahogy látjuk a jelzéseket..
Mariazell-Siklód 1229 km, s 18,8 km szintemelkedés.
Reggelire László atya specialitását, túrós puliszkát kaptunk, nagyon finom volt. Áldás és közös fényképezést követően elköszöntünk a hölgyektől, az Atya és kutyái elkísértek egy rövid szakaszon. Atya visszament, de a kutyák még fél órát kísérték, ami jó is volt, sok medve nyomot láttunk az erdőben. Néhol az utak helyén patakok folytak, mivel csak hat kilométer volt a napi penzum, ráérősen haladtunk. 11 óra után megérkeztünk Siklódra, a református templom lépcsőjén elkezdtük a rózsafüzért, de délben megszakítottuk, mert jött a harangozó hölgy és a 18. századi fa haranglábban kézzel húzta el a déli harangszót. Befejeztük az imánkat és elsétáltunk szállásunkra, a Dávid vára vendégházba.
Balázs Dávid és kedves felesége fogadott, beszélgettünk, pihentünk, karban tartottuk a felszerelést.
18 órakor kaptunk finom vacsorát a panorámás teraszon, ezután többen sikertelen medvelesre mentek, szokás szerint korán lefeküdtünk.
Terv:27 km, 8 óra 26 perc, s 725 m szintemelkedés.
Tény 32 km
Mariazell-Sóvárad Remeteség 1224 km, s 18,6 km szintemelkedés.
Korai reggeli után megvártuk Szilágyi Esztert, Évát és aznapi két kísérőnket, Jánost és Leventét. Eszterék elvitték csomagjainkat egyből Siklódra, mivel a Remeteséget a nagy sár miatt még szekérrel sem lehetett megközelíteni. Emiatt az aszfalt úton mentünk végig, Nyárádszeredán a Genesis pékségben Bíró Zsigmond Sándor tulajdonostól kaptunk meleg kenyeret, megnéztük a vert kenyér készítését.
Első pihenőt Székelyberén Erdély egyetlen Árpád szobra mellett töltöttük. Tovább haladva Nyárádmagyarón a Kovács család megkínált egy pohár pálinkával, üdítővel. Következő pihenőnket a tetőn a Nemes lángososnál töltöttük, itt vártuk ki zápor végét.
Lefelé ereszkedve megálltunk Nyikoláj pásztornál – ahogy tavaly is -, Emillel elbeszélgetett, kaptunk friss sajtokat tőle. Sóváradon elköszöntünk kísérőnktől és egy helyi vezető segítségével úttalan utakon megérkeztünk a Remeteségbe. Papp László atya és segítői Júlia és Ágota vacsorával várt, közben jót beszélgettünk. Vacsora után lepihentünk a meleg szobába, a 32 km-s táv miatt nem kellett altató.
Legutóbbi hozzászólások