Régóta nem volt blog cikkünk. Nem mintha nem történt volna sokminden. Tartozunk blogcikkel (nem is eggyel) a Pünkösdi egyhetes zarándokutunkról, a 40 napos pünkösdi zarándoklatról is. No de kezdjük előlről:
Nyíregyházáról, a Kossuth téri katolikus templomtól liturgikus indítás után startolt csoportunk Máriapócsra.
A zarándokok több/kevesebb tapasztalatokkal rendelkeztek, a rutinosabbak „lassan járj tovább érsz” tempója meghozta a gyümölcsét, mert az „idősebbek” érkeztek kb. 100 m előnnyel Pócsra. Napkoron hosszabbat időztek, Pócspetriben kevesebbet. A csapat délután 5-től misén vett részt.
A kép tanulsága szerint az 5-ös misére pontosan érkeztek.
A csapat egy része a máriapócsi önkéntesekkel (köszi Péter és Tíbor!) elkezdte a jelzésfestést. Ezt megelőzte egy elméleti bemutatás a jelzésfestés mikéntjéről, majd a gyakorlatban festettük az alapot Máriapócs déli határáig.
Aztán elkészült egy bográcsétel, amit egy remek hangulatú vacsora követett, majd sokáig beszélgettünk remek borok mellett.
Vasárnap Enikővel és Judittal is átbeszéltük a jelzésfestés mikéntjét, és végignéztük mit követtünk el előző nap. Szeptemberben velük festjük az alapot azon a szakaszon, aminek e fenntartását elvállalták.
Leitner Pisti szakaszgazda kísérte a csapatot. Terem melletti tanyáján vendégül is látta őket. Láthatóan az eső sem kímélte vándorainkat, de mint tudjuk májusi eső aranyat ér. Ebből nekik egyenlőre csak a sár jutott, de sikeresen átvészelték az erdei siklópályát. Kárásztelek meg felkerült a Kárpát medence bortérképére, a pezsgőjük (Carastelec) fenomenális. Azért érződik rajta Pannonhalma hatása 🙂
Most léptek ki Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéből, haladtak át a tokaji Tisza hídon. Szép idejük van, kellemes tavaszi meleg. A hangulat remek, semmi sem rontja el, pedig van próbálkozás bőven. De mint tudjuk, az ördög sohasem alszik
A tokaji pincesort biztos nem úszták meg szárazon :). „Hol nektárt csepegtettél” – hát itt.
Legutóbbi hozzászólások