Megrendüléssel olvastuk a facebookon, hogy a rátkai Erzsike 2026.10.07-én kilépett az árnyékvilágból. Ő, aki az egyik leghűségesebb zarándokfogadónk volt. Közel 20 éven keresztül, kezdetben Rátkán, a kapuban várta a pünkösdi zarándokokat. Majd mikor már nem tudott járni, a barátnője segítségével több km-re a falutól tolókocsival kijött elénk. A mielőbbi találkozásért, hogy kísérhessen, és az útravaló mellé a lelkének egy darabját is odaadja nekünk. Mikor hosszú évekkel ezelőtt bekerült Miskolcra a Szépkorúak Házába, a zarándokok indulása előtt már hetekkel érdeklődött. „Ugye meglátogattok?”. Az első alkalommal a kedves ápolók segítségével még műsort is kaptunk. Lélekmelengető volt a szép korúak körében átvenni a horgolt virágokat a keresztre. A horgolt nyakba akasztható keresztjei amiket már ágyban fekvőként nekünk készített, végig kísért Csíksomlyóig. Erzsike imáiban, lélekben is kísért minket. Megtanulta a facebook használatát, és szólt, ha ferde volt, vagy nem látszott a kereszten a horgolt virága. Különösen közel állt szívéhez Viski Gyuri, s mikor már egyszerre több csapatot már nem tudott vendégül látni, kérte hogy csak egy zarándokcsoport látogassa meg. Természetesen Gyurinak nem kellett kétszer szólnom.
Elment közülünk, de a temetésén, 2026.10.10 – én, a rátkai temetőben, elbúcsúzott minden szerettétől, tőlünk is a „pünkösdi zarándokoktól”.
Szencsésnek éreztem magam, hogy ott lehettem a szerettei között, és a megemlékezés virágaival jelképesen elbúcsúzhattam, a pünkösdi zarándokok nevében is. Nem felejtkezünk meg róla.
Ha a sír zarándokhely lesz, ő fentről is kísérni fog minket.
Legutóbbi hozzászólások