Reggelre kitisztult az idő szerencsére, így jó időben is lehetett a szállásról képeket csinálni.
A reggel kilences indulás már meg sem kottyant a csapatnak. Mindenki rendben elkészült, majd nekivágtak a mai napnak. A legelején jött a legnagyobb szint, a zetelaki völgyből fel kellett menniük a Hargita oldalába. Ennek az útszakasznak a neve Láz, szerintem a Lófingató (bocsika, a magyar hegységekben eddig hatot számoltam az ilyen nevű geohráfiai egységekből) helyesebb lenne. Enikő tanárnő már másodszor vágott neki eme lejtőnek (megint bocsika, mert emelkedett). nagy rutinnal vette az akadályt.
A Lázon felérve a csapat elérte a Hargitát:
Veronika 15 éves zarádok rutinnal vezette a csoportot:
Képek a Hargita tetejéről. Na nem a csúcs, csak a fennsík:
Átkelés a kis csendélet egyen:
A következő geográfiai pont a Homoród patak völgye. Ehhez át kell kelni a patakon egy kis ereszkedés után. Volt hangulata.
A Homoród patakon átkelve egy szép sima murvás úton lehet egy darabig haladni. Etapkocsi találkozási pontok!
A Homoród patak völgyéből az útvonal kelet felé indul, elhagyva a kellemes földutat és felvág a kápolnásfalui mezőre. Itt volt a legkeletibb magyar hadirepülőtér a másodikban. A mező elején jött a szokásos bujkálás a villanypásztorokon át, de mit tegyünk így nem szökik el a gazda tehennye.
A mező túlsó oldalán (nyugi, erdészeti út +/- két kilométeres kilátással) kis pihenő a villanypásztorok leküzdése után. Ez már az út vége felé van, már csak át kell menni a falun a túlsó végén levő szállásra. Majdnem sikerült is, mert a nyomvonal nem lett pontosan behúzva, és a csapat a szomszéd utcába ment. A helybeliek információs lánca és segítőkészsége után hamar túl lett a csapat az intermezzón. De ma is jó volt megérkezni. A következő kép a szállásunk bejáratánál készült.
Kellemes nap kellemes idővel, nem volt nagyon megeröltető kihívás. A finom vacsora után hamar elpihentünk.
Legutóbbi hozzászólások