10 óra előtt már Mezőteremben voltunk, ahol Czumbil Marika meghívott portájukra, úgy, mint tavaly is. Édesanyjával, Marikával és lányukkal Imoldával jót beszélgettünk. Imolda vitte a keresztünket a templomig, onnan rövid ima után elköszöntünk és elindultunk Tasnádszántó felé.
A repedezett utakon, majd hosszú kilométereken keresztül a búzában nehezebben haladtunk.
14 óra körül megérkeztünk, Elena és Mihail nagy szeretettel, finom meleg levessel várt minket. Ebéd közben az eső is megeredt, ezt követően elindultunk Tasnád felé.
A Caritasnál Anita volt a vendéglátónk, kis pihenő után jött a vacsora, majd pihenőre tértünk.
Marizell-Nagykároly 898,6 km, 12,8 km szintemelkedés.
Elmaradhatatlan két kisérőnkkel Ákossal és Jánossal együtt, öten indultunk Piricséről. Gyönyörű, erdős részen vezetett az utunk a megszünt határhoz, ahol március 2-án két máriautas oszlopot avattunk. Természetesen megálltunk itt, és emlékeztünk. Elénekeltük a himnuszainkat, imádkoztunk az úton levőkért, és azokról akik még nem tudják, hogy úton lesznek.
Eddig nem volt lehetőség, most mi voltunk az elsők, akiknek nem kellett kerülni és Mezőfény felé átléptünk Partiumba.
Mezőfény határában már két mezőfényi aszony várt minket és kisért bennünket a templomhoz és a német közösségi házhoz. Itt jó szóval és finom falatokkal vártak ránk.
Útkozben találkoztunk a Turul csapattal és megérkeztünk a nagykárolyi kastélyhoz. Nem aludtunk itt, újra vendégeskedhettünk Ákoséknál Nyírvasváriban. Holnap több mint 30 km vár ránk. Hamar nyugovóra tértünk.
Mariazell-Piricse 870 km, és 12,6 km szintemelkedés.
Mariazelltől már az út 2/3-t megtettük. Egy nap pihenő után kezdtük meg az utolsó harmadot.
Reggel 8.30-kor a máriapócsi zsúfolásig megtelt templomban Böjte Csaba atya celebrált misét a három zarándok csapatnak és a megjelent híveknek. Mise után a templom előtt nagy fotózkodás kezdődött, majd elbúcsúztunk a Turul csapattól és a helyi segítőinktől. A Márton Áron csoporttal, Csaba testvérrel, valamint Oláh Ákos és kedves felesége Marikával indultunk el Piricse felé. A másik zarándok csapattól a Boldogság Útjánál köszöntünk el, Nyírbogátra szemerkélő esőben érkeztünk. A görögkatolikus templomban Terdik Mihály parókus és a helyi hívek vártak nagy szeretettel, közös éneklés után finom ebédet kaptunk. Utunkat esőben folytattuk Piricséig, itt a görögkatolikus templomban Bárány Péter értékes gondolatokkal fogadott minket.
A mozgalmas napot Szilágyi János és kedves felesége Erika vacsora meghívása koronázta meg.
Máriapócsi pihenő napunk Ákos, és János barátaink jóvoltából Nyírvasváriban telt el.
Reggel A Luby kastélyban berendezett általános iskolában találkoztunk a gyerekekkel, és nevelőkkel. Itt megnéztük a római kápolnát is.
Hornyák János polgármester úr nagyon büszkén mutatta be a Vasvári Pál (márciusi Ifjak egyike) Emlékházat. Itt megtekintettük a 48-as forradalomról szóló kiállítást, a helytörténeti bemutatót, és az óramúzeumot.
Délben Szilágyi János barátunknál finom csülkös bablevest ettünk.
Este a helyi görögkatolikus templomban parakliszon vettünk részt. Egri Tibor parókus úrnak köszönjük, nagyon szép, és lélekemelő volt.
Este nagy beszélgetések után tértünk pihenőre.
Holnap vendéglátóink Mária, Ákos, Jani kisérnek minket, a máriapócsi 1/2 9-kor kezdődő Böjte atya miséje után.
Mariazell-Máriapócs 851,9 km és 12,6 km szintemelkedés
Napkoron reggel a görögkatolikus templom előtt találkoztunk aznapi kísérőinkkel, rövid közös imádkozás után heten indultunk el Máriapócs felé.
Útközben elmondtunk egy rózsafüzért, jókat beszélgetve a csatlakozókkal gyorsan telt az idő, fogytak a kilométerek és már Pócspetriben is voltunk. A templomban megnéztük a minket kísérő Rubóczki Béla, iparművész restaurátor munkáját, egy gyönyörű ólomüveg ablakot.
Innen már csak egy ugrás volt Máriapócs, ahol Mosolygó atya fogadott minket, érdekes dolgokat mesélt a templom történetéről.
Ezután a vendéglátóink vettek szárnyaik alá, finom ebédet kaptunk és jóhangulatú beszélgetéssel telt a nap további része.
Mariazell-Napkor 835,7 km, és 12,5 km szintemelkedés.
Nyírszőlősön finom rántottás reggeli közben megérkezett Bartók Márti, vele és a helyi vendéglátóinkkal, Zsuzsával és Marcsival még jót beszélgettünk. A tervezetthez képest későn indultunk a templomból. Mártika elkísért minket az első keresztig, ahonnan hárman Nyíregyháza Sóstón keresztül mentünk a nyírpazonyi görög katolikus közösségi házig. Ott Grunda János atya társaságában ebédeltünk. Az értékes gondolatokkal és a finom falatokkal fetöltődve haladtunk Orosig, itt kaptunk kis esőt, amit egy garázsbeállóban vártunk ki. Innen Napkor felé vettük az irányt, ahová a Rózsafüzér elmondása után meg is érkeztünk. Itt Liptákné Julikával harangszó kíséretében érkeztünk a templomba, ahol Lajos atya várt minket. Rövid beszélgetés és imádság után a kiváló szállásunkra mentünk. Zuhanyozás és kis pihenőt követően részt vettünk az esti misén. A szállásunk költöttük el a vacsorát Julika és férje Béla társaságában. Jót beszélgettünk velük, majd pihenőre tértünk.
Mariazell-Nyírszőlős 815,3 km, és 12,5 km szintemelkedés.
Az éjszaka esőt hozott, a reggel a görömbölyi szakaszgazdánkat, Pocsai Mariannt. Mariann ma a Turul csoportot kisérte. Finom tojásos, szalonnás reggeli után a fél 10-es misét (ld.Rostás Laca László felvétele) követően, kétfelé vált a zarándoklat, hogy Nagykárolyban már újra találkozhassunk. A Turul csapat Búj felé vette az irányt (ld. Szalai Józsi relive). A ViaPartium Szent Anna csoportja Nyírszőlős felé.
Nyírség. Az esti esőtől jótékonyan összeált homok, közel sík vidék, és közben település nincs. Más ez a táj. Jobban elmélyedhettünk magunkban, és a homokban.
17 óra körül így érkeztünk meg Nyírszőlősre a Buczkó Atanáz Zarándokházba, ahol finom vacsival szállásadónk, Gaga Zsuzsa várt minket. Elfáradtunk. Nagyon várjuk már a máriapócsi pihenőnapot.
Ismét kevesebben lettünk. Reggel Gyuri, a Turul csapat lelkivezetője, láb probléma miatt ideiglenesen kiállt a sorból.
Gulyásné Katikának, nem lehetünk elég hálásak a szállásért, a finom vacsiért és a reggeliért. Elköszöntünk tőle, és folytattuk utunkat.
Tokaj-hegy szépsége, és a Disznó-kő kilátóról a panoráma felejthetetlen élmény volt.
Tarcal, Áldó Krisztus szobor előtt porszemnek éreztük magunkat,
Tokajba gondozott szőllő ültetvények mentén érkeztünk meg. Itt, a híd lábánál halászlét ettünk, és egy kis ejtőzést követően, átkeltünk a Tiszán.
Rakamazról a kereszthozó hívek indultak fogadásunkra. Labbancz Peti és Hernádi Béla gyalog (mert) siettek elénk, egy zarándok kereszttel, hogy üdvözölhessenek. Együtt érkeztünk meg a templomba és a szálláshelyre, ahol Takács János atya egyházközségéből, a nagyon lelkes hölgyek már az elmaradhatatlan rakottkrumplival vártak. Az atyától tudjuk, hogy régen, még Bárdos István idejében alakult ki, hogy hol mit főznek, sütnek, hogy változatos legyen a zarándokok étke. Köszönjük a máig ható jóságukat.
Jó ízű borocska mellett jólesett a beszélgetés, és így illően Hegyaljától is elbúcsúzhattunk.
Legutóbbi hozzászólások