Ma reggel Marosfőtől indult el a zarándokcsoportunk, reggel 9 óra körül. Első pont a Maros forrása volt, ami a kiemelt képen van. Ezután fel kellet caplatni 1000 m-es magasságig, onnan indult a völgy a Csiki medence felé.
A nagy meleg eléggé megviselte a csapatot, kitikkadva érkeztünk Csíkjenőfalvára. Zoli hozott pár palack életmentő hideg vizet és sört…egy hosszabb pihenő után folytattuk az utat Csíkkarcfarvára, ahol lehetőségünk nyílt megnézni az erődtemplomot.
Ez a kellemes völgy vitte a zarándokokat. Csíkkarcfalva felé.
Azért még nyomokban lehet Mária út jelzést találni, ezek felújítása is időszerű lenne.
A völgy kimenetében azért társaság is akadt:
Amikor ott vagyunk, nem látunk a ködtől. Bezzeg amikor a közelében vagyunk, akkor messziről látszik. Na, mi az? Hát az Egyeskő:
A főutat elkerülve értünk mai szálláshelyünkre, Csíkmadarasra, ahol Ildikó a templomnál várt, majd egy rövid köszöntő és templom bemutató után még egy kis éneklésre is rávette a Csapatot.
Nagyon finom és bőséges vacsora után tértünk nyugovóra.
A mai napi cél az volt, hogy a lehető legkevesebbet menjünk aszfalton. Ez csak részben sikerült, ami nem a trek, inkább az esős idő „hibája”.
Induláskor még hét ágra sütött a nap. Betértünk az Alfalusi templomba, majd a faluból kiérve a Maros mentén haladtunk.
Tudva, hogy a mai szálláshelyen magunknak kell főzni, a kísérő autó és a vállalkozó kedvű Imola elmentek bevásárolni.
Út közben többször leszakadt az ég, de utána a napsütés meg is szárított.
Az esőzések miatt az útvonal több szakaszon próbára tette a zarándokok bokáját. Zsombékról zsombékra egyensúlyozva, ugrálva, sok-sok kerülővel jutottunk előre.
Az átázott talaj megnehezítette a haladást.
Holnap tervezetten hegynek felfelé indulunk, ott nem lesz legalább mocsaras rész
Ma reggel csatlakozott a csoporthoz Fehér Tibi, így 12-en folytattuk az utat.
Kényelmesen kezdtük a mai napot. A kiadós reggelit követően Ditró templomai felé vettük az irányt.
Útközben betértünk egy maketteket készítő családhoz, majd a Ditrói templomokba.
Ditrót a Mária út jelzéseit követve hagytuk el Güdüctelep irányába.
Az útról egy birkanyáj és az őket őrző kutyák térítettek le.
A sok eső miatt a patakon csak hosszas keresgélés után találtunk átkelőt és a későbbiekben is elég nagyot kellett kerülni az ingoványos talaj miatt.
A Güdüctelepi könyvtárban új erőre kapott csapatot újabb kihívás várta, miután a csapat vezetője benézte az útvonalat, így végül az eredeti tervhez képest plusz szinteket teljesítve, „tökön, paszulyon keresztül” ért Gyergyószárhegyre. Ez úton is köszönöm a csapat a lelkesedését. Ügyesek voltatok!
Szárhegyen Zoli várt egy kis energia utánpótlással.
Egy elvonuló vihar elől betértünk egy vendéglátóhelyre, ahol az eladó hölgy nem engedte, hogy mi fizessük a fogyasztásunkat. Hálásan köszönjük Neki a meghívást!
Az eső után az aszfalt úton jutottunk el Alfaluba, ahol a Csató Panzióban már várt minket a megérdemelt finom vacsora.
Az este folyamán Balázs József, az alfalusi keresztalja vezetője tisztelte meg a csapatot látogatásával és tartott egy rendhagyó, felejthetetlen „történelem órát”, amit közös énekléssel fejeztünk be.
Terv: 23,7 km, 7óra 33 perc, 651 m szintemelkedés.
Mariazell-Kápolnás 1290,8 km, s 20,3 km szintemelkedés.
Oroszhegyről korán indultunk, de még jótevőnkkel Fancsali Ildikóval felkerestük a helyi templomot, ahol a további szépítés jegyében a padokat cserélték. Még az első domb előtt át kellett kelni egy patakon, amit mezítláb lehetett megtenni. Zetelakára beérve betértünk a katolikus templomba, ahol ballagási próba volt. Göthér Gergely plébános meghívta a csapatot a parókiára kis frissítőre, ahol még csatlakozott Fülöp Sándor káplán is a beszélgetéshez. A pihenő után mindjárt egy 300 méteres szintemelkedés következett, majd az erdőben egy tisztáson a birkanyájat örző kutyák támadtak ránk, de pásztor lecsendesítette őket. Kápolnásfalu előtt még egy mezítlábas patak átkelés volt. A faluba beérve egy frissítő sört iszogattunk, amikor megtörtént a csoda, minden szervezés nélkül befutott Szlovéniából induló Varga István és Labbancz Péter. Az óriási katarzis után együtt mentünk a Lőrincz panzióba, vidám hangulatú vacsora után még éjfélig tartott az élmény csere.
Mariazell-Oroszhegy 1267 km, s 19,7 km szintemelkedés.
Reggelit követően elbúcsúztunk Alpártól és megnéztük az énlakai unitárius templomot Lilla néni idegenvezetésével.
Későn és melegben indultunk, Székelypálfalva után egy árnyékos fa alatt pihentünk egyet. Következő megálló már Farkaslakán volt, sok folyadékot ittunk és feltankoltunk az útra is.
Nehéz szakasz következett, folyamatosan emelkedve jutottunk el a Gordon tetőn álló Jézus Szíve kilátóig. Az innen kitáruló lenyűgöző kilátás fél órára a padhoz szögezett minket.
A fennsíkon menve elmondtuk a Rózsafüzért, majd az erdőben leereszkedtünk Oroszhegyhez.
Az erdőből kilépve várt Ildikó és László vízzel, kaláccsal és a híres oroszhegyi szilvapálinkával. Együtt sétáltunk szállásunkig, a Hunor panzióig. A finom vacsora közben és után beszélgettünk háziasszonyunkkal, Csillával.
Ezután a szokásos esti teendők következtek és a jól megérdemelt pihenő.
Legutóbbi hozzászólások