Reggel nyolckor zarándok csapatunk elindult Csíksomlyó felé. Utikeresztünk rögtön bővült egy imaszalaggal:
Borszéket elhagyva a sárga Mária út jelzésen haladva délre érték el a vízválasztót a Gyergyói-medence felé.
A háttérben Borszék
A nyeregből a jelzés Orotvára hozta le a csoportot, ahol tartottak egy kis pihenőt. Majd továbbhaladva megálltak az általános iskolánál egy közös képre:
Orotva általános iskola
Orotváról még volt egy kis kaptató, de azt leküzdve a csoport késő délután megérkezett a gyergyóditrói Kakastaréj vendégházba (http://erdelyifogado.hu)
A gyalogos zarándoklat élményét megélni, különleges kegyelem. A hosszabb utakon a pihenőnap lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerje az adott települést és környékét a zarándok. A pihenő napot idén a mi Csapatunk sem akarta kihagyni, így a nulladik napon egyből ezzel indítottuk idei „egy hetes” utunkat.
A bőséges reggeli közben további érdekességeket tudtunk meg a településről, látnivalókról, a források vizéről… Anna javaslatára utunk a Tündérkertbe vezetett. Mofetta, lábfüredő, napfüredő, jégbarlang, medvebarlang, 8 szótagos visszhang, a lépcsőzetesen kitermelt kőfejtő (többek között az Országház építéséhez is innen vittek követ)…
A hosszú séta után a Csíki sör sem maradt el.
Végig szép, napsütéses időben csodálhattuk az égig érő fenyveseket.
Azért a nap vége felé az eső is megmutatta magát.
A zarándoklat nagy adománya, hogy könnyebben észrevesszük a hétköznapi csodákat, lehajolunk ezekért az apró gyöngyszemekért…
A holnapi első gyalogos napunk útvonalát nézegettem a szobában, amikor jött Zoli, hogy Anna szeretne velem beszélni! Anna, aki -többek között hegymászó is- nagyon jól ismeri a környező hegyeket, és úgy gondolta, hogy elkísér minket egy darabon, ami kicsit rázósabb szakasz lehet így a sok esőzés miatt. … Apró gyöngyszemek odafigyelésből, segítésből…
Terv: 15,5 km, 4 óra 29 perc, s 233 m szintemelkedés.
Tény: 15,5 km, 4 óra 43 perc, s 320 m szintemelkedés.
Mariazell-Énlaka 1244 km, s 19,1 km szintemelkedés.
Reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól, előző nap bejelentkeztünk Küsmödre református Istentiszteletre. Meg is érkeztünk 11 órára és részt vettünk az Istentiszteleten. Ezt követően a hívek meghívtak szeretet vendégségre és „élménybeszámolóra”. Sokat kérdeztek és egy jó órát ott voltunk.
Elköszöntünk és a helyi vegyesbolt tulajdonosai Sarolta és Csaba kinyitották a boltot és választhattunk a sok finomság közül.
A következő faluban Etéden a Gedő család vendégelt meg finom kaláccsal és borral, a család fiatalabb tagjai elkísértek a központig.
Innen a medve veszély és a sár miatt az aszfalt úton mentünk Énlakáig.
Énlakán Dancs Alpár várt minket finom vacsorával, paraszt csorba, flekken és fánk volt a menű. Vacsorát követően volt aki a többi vendéggel beszélgetett, volt aki lepihent.
A csapat nagy része szombaton este megérkezett Borszékre. Az autóval érkezők máris egy kicsit feltöltődve, mert sikerült begyűjteni Segesváron Varga Pistitől és Labancz Petitől néhány zarándokölelést. Parajdon betértünk a Moldován Panzióba, meglepve Enikőt. Laci a Turul Csapattal a sószorosban járt (azért este egy virtuális ölelést kaptunk telefonon keresztül 🙂 A nagyszerű vacsora után még beszélgettünk vendéglátónkkal Annával, aki sok érdekes információt elmesélt a településről. Mindenki elég fáradt volt, hogy a nyitott emeleti teraszos „medvelest” rövid időn belül inkább az ágyra cserélje, így csak az éber alvók láthatták a kukázó medvét… A szállásunk 1930-as években épült villa. Nyilván mindenki kitalálja, hogy hol található…
A napot a környék felfedezésével töltöttük ma, hogy holnap hétfőn elinduljunk a mintegy 100 km.-re levő Csíksomlyóba. A Mária út jelzéseket itt még Molnár Sándor Csulak barátunk festette fel, rá gondolunk ahogy látjuk a jelzéseket..
Mariazell-Siklód 1229 km, s 18,8 km szintemelkedés.
Reggelire László atya specialitását, túrós puliszkát kaptunk, nagyon finom volt. Áldás és közös fényképezést követően elköszöntünk a hölgyektől, az Atya és kutyái elkísértek egy rövid szakaszon. Atya visszament, de a kutyák még fél órát kísérték, ami jó is volt, sok medve nyomot láttunk az erdőben. Néhol az utak helyén patakok folytak, mivel csak hat kilométer volt a napi penzum, ráérősen haladtunk. 11 óra után megérkeztünk Siklódra, a református templom lépcsőjén elkezdtük a rózsafüzért, de délben megszakítottuk, mert jött a harangozó hölgy és a 18. századi fa haranglábban kézzel húzta el a déli harangszót. Befejeztük az imánkat és elsétáltunk szállásunkra, a Dávid vára vendégházba.
Balázs Dávid és kedves felesége fogadott, beszélgettünk, pihentünk, karban tartottuk a felszerelést.
18 órakor kaptunk finom vacsorát a panorámás teraszon, ezután többen sikertelen medvelesre mentek, szokás szerint korán lefeküdtünk.
Legutóbbi hozzászólások