Ez egy kicsit hosszabb blogcikk, ami nem útleírás, hanem zarándok gondolatok. Mert van leirat melyik mezőn vagyunk, és kivel, képek a vendégfogadásról, közös hangulatok. Mégis, mi megy végbe egy zarándokban, ahogy halad az útján?
Nemsokára megérkeznek a 60 napos zarándokaink Csíksomlyóba. A visszatekintés, különösen a kezdetre különleges élmény. Ehhez nyújt segítséget az első 20 napos szakaszról egy kis összefoglaló.
2004.12.04-i szégyenteljes népszavazás…
„Ahol az Isten bezár egy ajtót, ott kinyit egy ablakot.”
Ajtó? Egyes erdélyi kocsmákban kiírták, magyarországi magyarokat nem szolgálunk ki. De nem csak onnan, szívükből is kezdtek kizárni minket.
Ablak? Engesztelésül, Magyarországon megálmodták a Mária Utat, és 1-2 évre rá megindult az első gyalogos zarándokcsoport Katona Paliékkal Csíksomlyóba.
„Szerencse, a véletlen, Isten művészneve.”
Szerencse? Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy Miskolc-Sajópálfala között a családommal kísérhettem őket.
Szerencse az is, hogy az ezt követő minden évben a Pestről induló csoportok borsodi útját szervezhettem.
2019-től a már frissen megalakult, önálló Via Partium Zarándok Egyesület tagjaiként folytathattuk a megkezdett jelzésfestéseket, zarándoklatok és zarándoktalálkozók szervezését. Pár éve a 40 napos Budapest – Csíksomlyó zarándoklat fő szervezői lettünk. Tavaly már Mariazellből indítottuk útjára a 60 napos zarándoklatunkat, akkor 3 fővel. Ketten közülük Máté Katalin és Varga István 1240 km gyaloglás, és 18,5 km szintemelkedés után megérkeztek Csíksomlyóba.
Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy hetedmagammal Budapestről kísérhettem őket. Ott lehettünk a megérkezéskor és átélhettük az örömüket.
Az élmények hatására 2025-ben, ismét Mariazellből indulóan szerveztük meg, szakaszgazdák segítségével a pünkösdi zarándoklatot.
A szervezés 2024. évi mintára, egy már bevált Google táblázat segítségével történt. Jogosultságtól függő módon zarándokaink láthatták, véleményezhették, a szakaszgazdák szerkeszthették a programot. Aktualizálhatták a szálláshelyeket, szervezhették a találkozásokat. Láthatták az egyes napokhoz tartozó tervezett útvonalakat.
2025. április 7-én, hétfőn, nyolcan indultunk, ebből öten, Borza Ottó, és György Emil (ViaPartium, Szent Anna csoport), Juhász Sándor és Szalai József (Turul csoport), valamint Viski György (MUTKE, Márton Áron csoport) végig, Csíksomlyóig tervezi a zarándoklást. Budapesttől a TURUL, és a MUTKE zarándokai a saját zarándokcsoportjukkal mennek tovább.
Az első Budapestig tartó 20 napos szakaszról napi bontásban Szalai József relive videói és facebookos bejegyzései adtak hírt. A híreket Kormány Eszter Bükig tartó relive-s videói is színesítették.
A csapatot döntően tapasztalt, nagy tudású zarándokok alkották. Ők nagy szabadságfokot igényeltek és kaptak, csak a különösen nehéz szakaszokon kellett beavatkozni. Mindenki a saját tempójában mehetett. Az egymásra várásra csak itt-ott kellett felhívni a figyelmet.
A szállásoknál és szállításnál Ausztriában Emil és családja, Magyarországon Robi volt az, aki jelentősen könnyebbé tette a csapat életét.
A csomagszállítás, mint a zarándok triatlon egyik száma, adta az egyik különlegességet. A csomagszállításhoz Budapestig biztosított autóval (Opel Astra kombi) minden nap a pihenőpontokig, végül a szállásig vittük a csomagokat. Ezt követte alkalmanként az autótól visszafelé a már menet közben levő zarándokokig a visszabiciklizés, vagy gyaloglás. Ezért volt különösen fontos, hogy a tervezett útvonalon menjenek zarándokok. A találkozás élménye így egy nap többször is megvalósulhatott. A triatlonos együtt zarándoklás tette a csomagszállítónak is élvezetessé az utat. Könnyebbség volt Emil, akivel gyakran váltottuk egymást. Klárika, aki az út elején derekasan kivette a részét a szállításban. Biztonságot is adott, ha valaki pihentetni akarta a lábát, egy-egy szakaszon beülhetett. Ha valaki elhagyott valamit, visszamehettünk érte.
- Lelkiség.
Minden nap rengeteg csoda éri az embert. Az már rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e. A zarándoklás során érzékenyebbekké válunk, és kezdjük felfedezni a csodákat.
Elhagyások. Már első nap végén vissza kellett mennem, mert az indulásnál Mariazellben felejtettem a botomat. Ott várt rám, ahol hagytam. Pápán a tankolásnál kiejtettem a pénztárcámat, egy óra múlva visszamentem és még végig sem mondtam, a benzinkutasok már nyújtották felém, hiánytalanul. Volt, akinek a kamáslijáért, olyan is akinek a telefonjáért mentünk vissza. Mind meglett.
- Találkozások.
0. nap, április 6, vasárnap Mürzzuschlag, Mindenki szerencsésen megérkezett Emilékhez. Örülhettünk egymásnak, és ünnepelhettük Szalai József 70. születésnapját.
1. nap, április 7, hétfő. Nem ígérte, és mégis eljött a tavalyi „otthonról haza” program egyetlen részvevője, az Ausztriába szakadt, székely zarándoklány, Máté Kati. Elindítottak minket, párjával Hans-al, és így nem maradhatott senkiben kétség, sikerülni fog.
2. nap, április 8. kedd. Mürzzuschlagba érkezéskor a diakónus megáldott minket. Hosszú térdeplés után, a felállásnál furán nézett ránk. Tekintetéből a biztatás mellett kiolvashattuk: Ti akartok Csíksomlyóra menni? Hisz a szállásig sem fogtok eljutni! Felálltunk!
3. nap, április 9. szerda. Kirchberg am Wechsel felé 975 m szintemelkedés. Brutális. A legmeredekebb szakasz alján, a kőbányánál összetereltem a csapatot, mert csak együtt sikerülhetett. Eszter térdprotézis műtét előtt állt. Ő ment elől. Mindenki mögötte. Ha megállt, megálltunk, ha elindult, elindultunk. Annyiszor, ahányszor szükségét érezte. Jó volt látni, ahogy mindenki követte. Felérve a tetején levő kápolnánál hálát adtunk, és megköszöntük mindazoknak kik elindítottak, akik imádkoztak értünk, akik révén ránk mosolygott felülről az isteni gondviselés.
4. nap, április 10. csütörtök, Kirchschlag in der Buckligen Weltre érve, a szállás közelében kereszteztük a keresztutat így értük el a szállást, kis kerülővel. Itt szakadt fel először a szűnni nem akaró nevetés Emilből, és belőlem, amikor kicsit később a keresztutat járva megmutattam, hogy kerülővel, a legszűkebb részen, a „tűfokán” vezettem a szállásunkhoz a csapatot. Végtelen a jóisten humorérzéke.
5. nap, április 11, péntek, Kőszeg felé elértük Magyarország történelmi határát (Vas Vármegye és Burgenland között), tovább haladva Léka várát, a történelmi Magyarország Ny-i végvárát is láthattuk. Kőszegen megnézhettük a helyszínt, ahol a Szent Koronát őrizték 9 napon keresztül. Majd tovább menekítették 80 évvel ezelőtt az USA-ba.
Velünk élő történelem az is, hogy a Jelasics várában váratlanul belecsöppentünk egy nyugdíjas klub összejövetelébe, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Beszéltünk a zarándoklatunkról, ennek és a kínálgatás hatására fejben ők is elindultak. Énekeltünk, örömködtünk együtt, majd a himnuszok eléneklése után elköszöntünk. Átélhettük a csodát, a régmúlt és a XX. század történelmét.
7. nap, április 13, szombat, Emil vitte a csomagokat, és kiderítette, hogy Csényén a felújítás alatti reménybeli szállás reménytelenül nincs még kész. Booking.com-on 5 perc alatt lefoglaltunk egy másik szállást az ezt követően megjelenő telefonszámot hívtuk, és jeleztük, hogy gyalogos zarándokok vagyunk. Még szűk 10 km van hátra, de megyünk. A szállásadó megrökönyödése nagy volt, mert az internettől gyorsabban telefonáltunk, és a szállásfoglalásunk ténye csak telefonbeszélgetés közben érkezett meg. Nagy levegővételek után mondták, nekik félóra múlva el kell indulniuk vendégségbe. Nem akadály odaérünk, addig húzzák fel az ágyakat. 10 perc múlva ott voltunk. A meglepetésük tetőzött. De hát hogyan? Gyalog 10 km-ről, 10 perc alatt? A csomagszállító autó csodákra képes, válaszoltuk. A többiek gyalogosan érkeztek, mire Emillel mindent elrendeztünk.
8. nap, április 14, vasárnap. Celldömölk felé haladva érintettük Mesterit, ahol másnap a gyógyfürdőben mesteri módon ellazítottuk izmainkat. Celldömölkön a szépen felújított Celli Zarándokházban fogadott kedves szállásadónk Lendvay Istvánné, aki még tavaly, Varga Pistiéktől azt kérte, imádkozzanak, legyen unokája. Még tavaly nyáron hívta Pistit, nagyon megköszönte a közbenjárást. Ikrek fogantak meg!
Mikor megérkeztünk elmesélte, egy fiú és egy lány unokája született, 1 hónaposak. Köszönjük mi is István! Reméljük, méltók leszünk hozzátok. Az imaszándékokat mi is hűen elvisszük. A hölgy figyelmessége, kedvessége, hálája, örök emlék marad bennünk, adjon az isten még sok erőt, örömet, boldogságot, egészséget s még több unokát.
9-10. nap, április 16-17-én, Tapolcafő. Előbb egy zarándoktársunknál vacsoráztunk, majd másnap szállásadónk Szarka Ferenc csodás pincéjében idéztük fel a régmúlt emlékeket, dalokat. Csodás, feledhetetlen esték voltak.
14. nap, április 21-én, Bodajkhoz a Károlyi-kilátóhoz közelítve a hagyományos csoportképnél bevillant egy emlék. Mi volna, ha Máté Kati tavalyi ötletét, szemben a nappal, a székely zászlót ismét lefotóznánk?
Máté Kati képe 2024.04.21
15. nap, április 22, Vértessomló. Batin Péteréknél tett látogatásunkat Máté Katinak köszönhetjük. Majdnem elmentünk egy zarándok ikon mellett, de Kati nem csak követett bennünket otthonról, hanem gondolkodott is helyettünk. „Ki ne hagyjátok!”. Péter meghívott, és az esti beszélgetés során feltárult egy nagyon gazdag, zarándokokat segítő életút. A csoda.
17. nap, április 24, Budajenő. Tökig terveztük, de Isten segítségével még 7 km-t megtéve Budajenőig jutottunk. Már útközben Mányban elkezdődtek a véletlenek. A Szent István u. 51 előtt egy templomból hazaérkező kedves hölgy volt az első, aki nem tudta, hogy jövünk, de észrevett és nem hagyott minket az út szélén. Lelkisége, felénk áradó szeretete, és az ezt tükröző kertje, kaktuszgyűjteménye, feledhetetlen volt számunkra. Ajándékot is kaptunk egy Éjkirálynő kaktuszt, amit itthon próbálok életben tartani, szaporítani, hogy minden zarándokunknak adhassak belőle. Virágzáskor ránézve, eszünkbe jussanak a zarándoklatunk csodái.
Éppen Emil volt az, aki Budajenőig vitte a csomagjainkat, és mielőtt odaértünk volna megkereste a polgármestert, aki a 200 éves Magtárra hívta fel a figyelmet. Odaértünk és kisidő múlva Csörgő Panni tárlatvezetőnk bemutatta a két ütemben felújított Magtárat. A harmadik ütemben megvalósított kiállítást számos facebookos bejegyzés is bemutatja, de a helyszínen látni kell!
Itt egy csodának lehettünk részesei, ahogy Panni a zarándoklást tudományos, de emberközeli módon a kiállításon végig vezetett. A több mint 5 éves kiállításról eddig nem is hallottunk, mint ahogy a Magtárról sem, amiben a kiállítás mellett 90 fős konferenciák, rendezvények tartására alkalmas terem és 32 fős zarándokszállás is van.
Panni meglepve, de csillogó szemekkel hallgatta, hogy közel 20 éve létezik, él(degél) a Mária Út. Ezért a legfelső szinten a hatalmas padlóra festett térképen, az ÚT és többi jelentősebb zarándokút sincs ábrázolva. Ígéretet tett ennek pótlására, s ehhez a szükséges anyagokat időközben megküldtük.
Döbbenetes, hogy hosszú évek óta egymás mellett létezünk, és nem is hallottunk egymásról!
18. nap április 26, Budakeszi csodálatos mamutfenyőfái mellett vezetett el az utunk, hogy Makkosmárián elköszönjünk egymástól és a jól megérdemelt pihenőnapon új erőre kapjunk. A János hegyi kilátóhoz felkisértük Viski Gyurit. Ő itt pihent rá az elkövetkező 40 napra. A kilátóból látván az Országházat, és ködbe vesszőn a Csíksomlyó felé vezető utat elgondolkoztam, mi minden csoda ért minket, és mi vár az április 27, 28-án induló csoportokra. Isteni gondviselés kísérte szerencsés utat kívánunk nekik.
Tisztelettel, s köszönettel, minden zarándoktársamnak, kisérőnek, vendéglátónak, rokonnak s az értünk imádkozónak. Lehetővé tettétek, hogy elindulhassunk, mert ez csak a kezdet volt.
Hernádi Béla
Legutóbbi hozzászólások