Szokás szerint Adventkor találjuk ki, milyen útvonalon közelítjük meg a Csíksomlyói Búcsút egy hét alatt. Ki is találtuk a Barcaságot mint indulási helyet. Ment-mendegélt a szervezkedés (szállások, logisztika, utazás, távolságok stb.), aztán hogy hogy nem, belecsöppentünk egy teljesen más útvonalba. A belecsöppenést virtuálisan értem, mert mint tudjuk semmi sem véletlen.
Kapcsolatba kerültünk a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével, és a Romániai Mária Út Egyesülettel hármasban kezdtük a gondolkodást, hogyan is legyen a Csángó Gyalogos zarándoklat. A Szövetségnél már voltak egyéni tapasztalatok, útvonalkezdemények. Az Romániai Mária Út Egyesületnél szándék volt eme útvonal bejárása, bekapcsolása, ez egybecsengett a Szövetség szándékával. Ránk a gyakorlati kivitelezés várt, a Szövetséggel karöltve
Úgy, hogy májusban már indul az utazás, a március eleje mint szervezési kezdőpont eleinte meglehetősen ambiciózusnak tűnt. Ahogy telt-múlt az idő, úgy még inkább. De miért is? Magyarfalu a legkeletibb csángó magyar település, még Pusztina is közelebb van. A legközelebbi csángó település 30 km légvonalban, nyugat felé.
Keresztbe kell mászni két három folyóvölgyet, és az őket elhatároló hegyeket, amik nyugat felé egyre magasabbak. Képen is látható kis ízelítő ebből.
Sejtettük, hogy új élmény lesz nekünk, mert Magyarfaluból még senki sem ment gyalog Csíksomlyóba. De ahhoz eléggé edzettek vagyunk, hogy bele merjünk vágni.
Belevágtunk. És csodálatos utunk lett. Csodálatos emberek, csodálatos tájak, csodálatos hangulat. Ennek az útnak a történetét már merjük szavakba önteni, a következő hét blogcikk ennek a hét napnak a története lesz.
Kívánjuk, hogy más is átélje ezt az érzést, amellyel együtt érkezik meg Magyarfaluból Csíksomlyóba.
Mindenkinek jó egészséget, békét a világnak, és a farizeusoktól ments meg Uram minket, bár őket is szeretjük 🙂
Ünnepi időszakát Bujákon töltötte a ViaPartium Egyesület tagsága, már aki el tudott jönni, de így is 20 fő volt együtt péntek este. Szerdán, augusztus 16.-án már kezdett gyűlni a nép, közös vacsorával indítottunk.
Pácolt tarja sütése
Csütörtökön páran biciglitúrán vettünk részt, ami emlékezetesre sikeredett egy földúton elkapott vihar következtében. Este megpihentünk.
Péntek estére teljes lett a létszám, volt nagy beszélgetés, a kemény mag hajnalig kitartott.
Szombaton sütöttünk kenyeret. Új búzából lisztet Viski Gyuri hozott Ráckevéről, jó szokásához híven.
És aztán: vasárnap mise, Marti atya történelmi tényeket idézett miséjében, újkorit is. Szívesen olvasnánk is újra meg újra. Mise után körmenet volt az emlékműhöz, ahol egy kis ünnepi műsor volt, kenyérszentelés. Este remek vacsora, Borbély Gábor polgármester úr társasáságában fagyiztunk egyet (Marika jóvoltából). Egy kis galéria ezekről:
A forgalom miatt végül hétfő dél körül indulunk haza. Viszlát Buják!
Régóta nem volt blog cikkünk. Nem mintha nem történt volna sokminden. Tartozunk blogcikkel (nem is eggyel) a Pünkösdi egyhetes zarándokutunkról, a 40 napos pünkösdi zarándoklatról is. No de kezdjük előlről:
Nyíregyházáról, a Kossuth téri katolikus templomtól liturgikus indítás után startolt csoportunk Máriapócsra.
A zarándokok több/kevesebb tapasztalatokkal rendelkeztek, a rutinosabbak „lassan járj tovább érsz” tempója meghozta a gyümölcsét, mert az „idősebbek” érkeztek kb. 100 m előnnyel Pócsra. Napkoron hosszabbat időztek, Pócspetriben kevesebbet. A csapat délután 5-től misén vett részt.
A kép tanulsága szerint az 5-ös misére pontosan érkeztek.
A csapat egy része a máriapócsi önkéntesekkel (köszi Péter és Tíbor!) elkezdte a jelzésfestést. Ezt megelőzte egy elméleti bemutatás a jelzésfestés mikéntjéről, majd a gyakorlatban festettük az alapot Máriapócs déli határáig.
Aztán elkészült egy bográcsétel, amit egy remek hangulatú vacsora követett, majd sokáig beszélgettünk remek borok mellett.
Vasárnap Enikővel és Judittal is átbeszéltük a jelzésfestés mikéntjét, és végignéztük mit követtünk el előző nap. Szeptemberben velük festjük az alapot azon a szakaszon, aminek e fenntartását elvállalták.
Legutóbbi hozzászólások